Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Dr. Philipp Kálmán: Szükség van-e latinmentes középiskolára?
Dr. Philipp Kálmán : Szükség van-e latinmentcs középiskolára ? 201 A sárospataki főiskola 1897-ben készült tantervrevíziós tervezetében latinmentes alsó tagozatot javasol. Mitrovics Gyula kiváló filozófus-pedagógusunk Gömbös felszólítására írt tervezetében, 1925-ben latinmentes alsó tagozatra óhajtja felépíteni a bi- vagy trifurkált felső tagozatot. A felső tagozatnak nem egy latinmentes ágára akadunk, nem egy példát találunk a nyugati nagy kultúrnemzetek középiskolai szervezetében. Az egységen van a hangsúly : egységesített közoktatásügy, egységes középiskola. Ez a közoktatásügyi igazgatásban és a magyar nemzeti tárgyak vezető, uralkodó szerepében jut határozottan érvényre. Abban csúcsosodik. A tagozatok anyaga, a többi tantárgy — legyenek azok ideális vagy reális, elméleti vagy gyakorlati irányúak — nemzeti szükséglet szerint az egység szolgálatába, beteljesedésére beállíthatók. Hóman miniszter álláspontja a következőkben feltűnő módon fedi itt vallott nézetünket. A miniszter kitűnő gyakorlati érzékére vall, hogy pl. a modern nyelvek oktatásának új rendjét gyakorlati irányban kívánja megvalósítani. Határozottan kijelenti, hogy a modern nyelvek oktatásának nem az a célja, ami a latin nyelv oktatásának, hogy ,,nem az illető nemzetek, államok kultúráját, irodalmát vagy történelmét kell tanítani, hanem valóban praktikusan kell tanítani a nyelvet“. Drámai erővel hat, amikor azt mondja : „ebből a kívánságomból nem engedek“. Szavaiból kicsendül a veszély érzete, amely gyakorlati törekvéseit az egységes középiskolában fenyegetheti. De megállapítható azokból a küzdelmek bekövetkezésének ténye is, amelyekre az egységes középiskolán belül okvetlenül sor kerül. Sor kerül, a nélkül, hogy azokra szándékosan felkészülnének. A dolgok természete hozza magával, mert a beálló feszültség, amelyet a nehezen összeegyeztető tárgyak egymás ellen működő kapacitása hoz létre, végül robbanáshoz vezethet, amelynek az intézmény, a mai gimnázium könnyen áldozatul esketik. De mondhatná valaki, megvan a levezető út a feszültség enyhítésére. A középiskola a gyakorlati középiskola két fontos fajával bővült: a líceummal és a gazdasági középiskolával. Latinmentes középiskolák. Céljuk jellemes, kötelességtudó, általánosan művelt magyar embert nevelni. Hivatalnoki pályákra, szakiskolákra képesítenek. A tanító, polgári iskolai, szakiskolai tanár tőlük kapja azt a fontos műveltségi alapot, amely a nemzet polgári osztályának felnevelésénél irányítással szolgál. Megbecsülésük Hóman miniszter expozéiban állandóan kiemeltetik és teljes joggal. Vájjon akad-e közülünk egyvalaki is, aki működésüknek a nemzet életére kiható rendkívüli jelentőségéről nem volna meggyőződve. Egyetemi tanulmányokra nem képesítenek, de céljuk hivatásuknak megfelelően sokkal értékesebb annál, hogy a proletariátus számát növeljék. Hogy velük azonban a latinmentes középiskola ügye nincsen elintézve, azt vitatni nem kell. Komoly megbecsülésre méltó szakembereket nevelnek, akik a nemzet polgáriasodását értékes magyar szellemben előbbre viszik.
