Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 9. szám - Dr. Philipp Kálmán: Szükség van-e latinmentes középiskolára?

200 Dr. Philipp Kálmán: Szükség van-e latinmentes középiskolára?

tésére, amely az elemi iskolát a középiskolával lehetőleg zökkenőmentesen összeköthetné. A pedagógusokat az átmenet megteremtésében a latin nem zavarja. És akadt pedagógus, aki az első osztályban még egy idegen nyelv tanítását sem tartja terhesnek, mert úgy véli, hogy vannak, akadnak folyamatok, amelyek az átmenet létrehozására üdvösen befolynak. Csak ámulhatunk azon a naívságon, amely elfelejti azt, hogy nem kész pedagógusok, hanem magyarul is csak nehezen gügyögő gyermekek ülnek a padokban. Az összehívott pedagógusok társasága nagyon is helyeselhető indokolás alapján a német nyelv tanítását az első osztályból a harmadikba tette át, a latint a miniszter tervezetétől eltérőleg az első osztályba vitte le. Hóman miniszter, aki szükségesnek tartotta a reáliskolát és fenntartandónak vélte „az általános műveltségben ma mindenhol érvényesülő differenciálódást“, elejtette a reáliskolát, amivel nagyban csökkentette a differenciálódás lehetőségeit, amelyet fenntartandónak vélt. Ilyen előzmények után nem csodálkozhatni azon, hogy a miniszter eredeti elgondolása a továbbiakban is módosult, mert a középiskola mindkét fajának azonos célú feladatáról szól, amelyet a gimnázium felső tagozatában a humanisztikus, a reáliskola pedig a reális irányú tantárgyak fokozottabb tanításával old meg.

Hóman miniszter költségvetési beszédeiben ismétlőleg a középiskolai törvény főszempontjai közt megemlíti: a jellemképzés fokozottabb ki domborítását, a műveltség tartalmának nemzeti értékekben való mélyítését, a túlterhelés kiküszöbölését, a középiskolának a magyar élet valódi követelményeivel való összhangbahozatalát. Hangoztatja, hogy ,,az európai magyar“ álláspontján áll. Kívánja a magyar embertől a világismeretek megszerzését, kívánja, hogy műveltségünkben az európai műveltségi elemek érvényesüljenek, de a magyar gondolatnak kell központjának lenni és ehhez kell ennek a világműveltségnek háttérül szolgálnia. És amikor hozzáfűzi, hogy a nemzetismereti oktatással, mint az oktatás gerincével a középiskolában a gyakorlati szempontok máris érvényesültek : elgondolásából kiérződik európai magyar koncepciójának nagyvonalúsága.

A gyakorlat ma még nem annyira előrehaladott, hogy igazolhatná a miniszter reményeinek beteljesedését. Az élet máris megteszi észrevételeit, amiknek elmaradásában épúgy nem hihetünk, mint bármelyik reformtörvény örök érvényében. Bizonyos az, hogy túlterhelés van, ma sokkal inkább, mint azelőtt, aminek oka a dolog természetében, már mint az egységes középiskola tartalmi képében rejlik. Bizony az, hogy az elemi és középiskola szerves kapcsolatának kérdése — amiért annyi vita folyt és folyik ma is — nincsen megoldva. Ügy ezek, mint a miniszter egyéb szempontjai azonban éppen nem szolgálhatnak akadályul egy latinmentes középiskola létesülésének. Az sokkal inkább szabályozásul szolgálhatna a túlterhelés levezetésénél és az elemi és középiskola fontos kapcsolatának létrehozásánál. E feltevésünket megerősíti egy fontos tény. A Collegium Hungaricumból kikerülő ifjak ma rendelkezésre állnak. Klebelsberg középiskolai reformját egy zűrzavar jutatta holtpontra, amely elsősorban abból táplálkozott, hogy nem álltak rendelkezésre megfelelő erők. Hóman miniszter szerencsésebb helyzetben volt. ,,A Közoktatásügyi Igazgatásról“ kiadott nagyértékű munka előszavában hangoztatott szempontjainak ma sokkal inkább lehet eleget tenni, hogy t. i. minden helyre csak odavaló ember kerüljön.