Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 9. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Melich János

Dr. I.osonczi Zoltán : Melich János.

197

1—19), „László, Ulászló“ (Magyar Nyelv 1941, 145'—154), egyaránt mutatják módszerének biztosságát, szellemének frisseségét s még mindig egyre szélesbedő szaktudását. Ha egy tudós azonban szaktudományának egész területét a legapróbb részletekig átbúvárolta, olyan kérdésekhez is eljut, amelyek már általános, elvi természetűek. Melich János munkásságának az utolsó évtizedben éppen ez a külön jellemvonása. így tanulmányt ír „A jövevényszavak átvételének módjáról“ (Magyar Nyelv 1933, 1—ló) igen fontos megfigyelésekkel gazdagítva az általános nyelvtudományt. Ennek mintegy kiegészítése a „Jelentéstani kérdések“ c. munkája (Bp., 1938), amelyben arra az eddig inkább mellőzött kérdésre kíván feleletet adni, hogy miképpen vehetők át idegen jelentések. E tanulmányok kitűnő példák arra, hogyan lehet induktív alapon fontos elvi eredményekhez is eljutni, s a tudományok általános módszertanának szempontjából is mintául szolgálhatnak.

E nagy tudományos munkásság mellett még az élőszó erejével is egyre hat Melich János. Egyetemi tanszékét hosszú áldásos munkásság után ugyan már elhagyta, de főkép a Magyar Nyelvtudományi Társaságban tartott előadásai, ülések vezetése, tudományos megbeszélések révén megszakítás nélkül tanít tovább. S a legnagyobb tudományos kitüntetések elérése után is egyénisége az maradt, ami volt. Hiúságnak, önhittségnek nyoma sincs nála. Előzékeny személy válogatás nélkül. Biztatja az újabb kutatókat s igyekszik fölemelni azokat is, akik már elcsüggedtek. Nem tud gyűlölni, de megbocsátó. Nem hibákat keres, hanem érdemeket néz. Mindez igazi evangéliumi lelkületre mutat.

S ez jellemzi szerepét az egyházi életben is. Csendes, feltűnést kerülő templomlátogató, akit valóban lelki szükség vezet az Isten házába. Ugyanilyen halkan, de igaz buzgósággal vesz részt az egyház jótékonysági mozgalmaiban is. Nagy tudományos célkitűzései nem gátolták abban sem, hogy egykori kedves iskolájának, a szarvasi gimnáziumnak kormányzótestületi elnökségét elvállalja, s e tisztét igaz lelkiismeretességgel betöltse. Gyakran volt érettségi biztos evang. gimnáziumainkban, s szolgálta egyetemes tanügyünket is mint az egyetemes tanügyi bizottság alelnöke. Evangéliumi jellemét, egyházhűségét, tanügyünk terén kifejtett érdemes munkásságát igyekezett Evangélikus Tanáregyesületünk is a maga szerény lehetőségei közt méltatni, midőn Melich Jánost 1926 november 10-én Petz Gedeon egyetemi tanárral együtt tiszteleti tagjai sorába választotta. „Két igaz férfi mind a kettő, kiket benső kötelékek fűznek az ev. iskolához és akik magas pozíciójukban sem restelték sohasem lutheránus voltukat“ — hangzott az akkori titkári jelentésben. (L. Evang. Tanáregyesület XI. .évkönyve, 37.)

A szarvasi és késmárki iskolák egykori növendéke íme így maradt hű azokhoz az eszményekhez, amelyek már az iskolapadban erősödtek meg benne. Sohasem csökkenő tudományszeretetével egész könyvtárt kitevő munkákat írt, s a nyelvtudomány hihetetlen nagyságú anyagát tette magáévá. Ennek az anyagnak rendezésében, feldolgozásában mozgatója azonban a haza, a magyarság eszménye volt, az a forrás pedig, amelyből nagy munkájához mindig új erőt merített, a hit. Díszére vált egykori iskoláinak éppenúgy, amint