Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 8. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. Í91 A Budapesttől való szakadás kényszerű decentralizációt hozott létre. A folyóirat-kultúra gazdag folyamata indul meg: Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely ennek a főbb gócpontjai. A magyar napilapok nemcsak hírszolgálatot adnak, de az irodalmat is ápolják és irodalompolitikát is csinálnak. (Nagyvárad, Arad, Brassó stb.). Nagyvárad fedezi fel Gulácsy Irént, aki az ottani Magyar Szó riportere, de már nagyszabású történeti regényeinek terveit szövögeti. Kolozsvárt születik meg a Napkelet, Marosvásárhelyt a Zord Idő, s itt jelenik meg Osvát Kálmán tollából az Erdélyi Lexikon is. E korban lesz Reményik Sándor (Végvári) nemcsak az erdélyi magyarság elfojtott érzéseinek művészi formálója, de az egész magyar irodalom egyik legőszintébb lírikusa. Erdély magyarsága — ne feszegessük, hogy a transzilvanizmuson át-e vagy attól eltekintve — életerős szellemi kultúrát fejlesztett ki, s ennek az irodalomnak, ha művészi volt is, sohasem volt l’art pour l’art jellege. Ennek az irodalomnak magasabb értelemben mindig politikai célja is volt: a magyarság szívéhez, értelméhez, kitartásához kellett hozzájárulni, s e célra a pódiumon át vezető utat is ki kellett s ki is tudták használni. A Napkelet, a Pásztortűz írói gárdája, Benedek Elek székely írócsoportja szavaló-mávészek és művésznők közreműködésével (György Dénes, Tessitori Nóra) nem egyszer mámoros feszültségbe hozzák a közönség idegeit. Nem feledkezik meg ez a hőskor az egyetemes magyarság teremtő szellemeiről sem. Megünneplilc Madáchot; a Petőfi-centenárium alkalmából Halász Gyula, Benedek Elek, Krenner Miklós könyveket írnak Petőfiről; Kristóf György, Borbély István Jókai életének erdélyi vonatkozásait gyűjtik össze. Részletekbe nem bocsátkozhatunk, így csak utalunk a Kiáltó Szó c. röpirata, melyet Paál Árpád, Zágoni István, Kós Károly írtak Erdély, Bánság, Kőrösmező és Máramaros magyarságához. Az ő röpiratuk indítja el az erdélyi külön magyar politika útjait. A magyarság nemzeti autonómiájára építik tervüket, ebből rajzolódnak ki Bánság, Székelyföld, Kalotaszeg külön kis köztársaságainak álmai. Nincs miért csodálkozni ezen a romantikán : az erdélyi magyarság hőskorában az életakarásnak nagyon is reális kifejezése volt ez Csak pillanatfelvételekben említjük meg : ez a hőskor juttatja teremtő szerep-' hez Jakabffy Elemért, a kisebbségi élet kitűnő ismerőjét, Krenner Miklóst’ (Spectatort) a kiváló történészt és politikai írót, aki már a világháború előtt is oly tevékeny részt vett a tanárság erkölcsi és anyagi érdekeinek harcaiban. Ez a kor teremtette meg az erdélyi újságírók nyugdíjalapját, az Erdélyi Szépmíves Céhet, mely egyszerre üzent hadat a pesti aszfalt-irodalomnak és az erdélyi vaskalaposoknak. Az ilyen „hadüzenet“ árulja el leginkább, milyen bonyolult harcok színtere volt huszonkét éven át az erdélyi szellemi élet. Nemcsak történeti, ezeréves gyökerű ellentétekkel kellett számolni, de társadalmi, világnézeti ellentétekkel is, melyek a magyarságon belül éltek és nem utoljára : a régi és fiatal nemzedék ellentétével is, melyet a történelmi és társadalmi eltolódások még jobban kiéleztek. Természetes, hogy az egyetemes elnyomás az egyetemes magyarság közös eszményét erősítette, de a társadalmi és világnézeti rétegeződés mégis elkerülhetetlen volt. Ez már az Erdélyi Szépmíves Céh negyedik kiadványában is érezhető volt. ,,Makkai — írja Ligeti — református teológiai tanár volt azután, hogy Ravasz László 1922-ben elköltözött Budapestre, ő lett a főjegyző a borotvaeszű, de a modern magyar irodalmat szíve mélyéből megvető Nagy Károly püspök mellett. Valaki megsúgta nekünk, hogy Makkai regényt ír, érdemes volna belenézni az íróasztala fiókjába. Egy délelőtt hárman is berobogtunk 1 akásába és vallomásra bírtuk. Makkai szabadkozott, hogy ő nem író, egyelőre nem is óhajt kísérleteivel a nyilvánosság elé kerülni, de Kós nem hagyta nyugodni, és erőnek erejével magához szedte a kéziratot. Makkai regénye nagyon érdekes volt, noha jóval túlnőtt a megszokott terjedelmen, mégis az volt a felfogásunk, hogy minden körülmények között ki kell adni. így jelent meg az Ördögszekér, az első nagyvonalú történeti regény, túlfűtött vérmérsékletű hőseivel,
