Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 8. szám - Hazai irodalom

102

Hazai irodalom.

olyan viszonylatba helyezve a Báthory testvérpárt, mely elfogadható művészi síkon, de a túlbuzgó erénycsőszök számára örökös támadási felület.“ (71)

Nagyon természetes, hogy ebben a hőskorban a színháznak is megnőtt a szerepe. Politikai és gazdasági elbénultság idején a kultúra várába vonulnak vissza az elnyomott tömegek, és a színház is a jelentékeny védelmi vonalakhoz tartozik. A színpadon elhangzott szónak, talán még az ott mutatkozó jelmeznek is, megnő a jelentősége. Érdemes feleleveníteni a Hunyadi-téri Magyar Színház búcsúelőadását:

„Jelen voltam — írja az 1919 szept. 30-i játékról Ligeti —, amikor utoljára játszott a Hunyadi-téri színházban Janovics színtársulata. A Hamletet mutatták be. Soha kolozsvári színházban sem azelőtt, sem azután annyi ember nem tolongott. És elképzelhetetlen volt időszerűbb darabot játszani, mint a Hamletet. A cenzúra Hamlet híres monológját törölte és csak az első sorát hagyta meg : „Lenni vagy nem lenni : ez itt a kérdés!“ Janovics játszotta a dán királyfit. Amikor ezt az egyetlen mondatot elmondotta, a félelem és izgalom lúdbőrzése vett erőt rajtunk. És az érzékszerveknek ebben a sötét mámorában, mintegy inorfiumos álom szakadékában haladt a darab addig, ameddig az utolsó jelenetben az újra megcenzurázott szövegből a haldokló királyfi csak annyit mondhatott barátjának, Horationak : ,,Én meghalok, te élsz, győzd meg igaz ügyem felől a kétkedőket.“ (74—75)

A magyar színház otthagyva gazdag felszereléseit, díszleteit, a színkörben húzódik meg. Ügy a kolozsvári, mint a vidéki játszási engedélyek körül sok a zűrzavar, de az élniakarás ezen a vonalon is diadalmaskodik. Az egyszerű színfalak közé szorított színház nemcsak klasszikus darabokat adott elő, de eredeti erdélyi darabokat is mutatott be (Gulácsy Irén : Valuta, Bárd Oszkár : Silvio lovag, Tabéry Géza: Álomhajó, Ináig Ottó : Játék c. darabjait.)

A virágzás korában (1926—30) történik közeledés az egységes írói arcvonal felé. Benedek Elek, Kuncz Aladár, Krenner Miklós, Bánffy Miklós egyengeti ezt az utat, s egyengeti maga a történeti helyzet. A fiatal Kemény János évrőlévre Marosvécsre hívja az erdélyi írókat, s ez már egymagában is elég arra, hogy a közös hivatásra intsen. S ez most sem jelenti a világnézeti árnyalatok elmosódását, nem is volna természetes, hogy ezt jelentse... Súly alatt nő a pálma, s az élet az elnyomatás alatt is él, lüktet, fejlődik, színesedik, és Ady neve ebben a virágzási korban is határvonaléit jelent. Még azt sem lehet mondani, hogy öregek és fiatalok közt jelent határvonalat, mert amikor Makkai Sándor, a reformátusok fiatal püspöke megírja a Magyar ja sorsát, s Szász Károly a Budapesti Hírlapban kíméletlenül támadja őt, a Kisbaconban élő Benedek Elek könyvet ír Ady és Makkai védelmében.

Ennek a virágzási kornak alig sorolhatjuk el minden szellemi értékét. Ekkor ismerjük meg egész erejében Kuncz Aladárt, előbb mint az Ellenzék irodalmi rovatvezetőjét, majd mint az Erdélyi Helikon kitűnő szerkesztőjét. Ligeti Ernő jogosan nevezi őt eszményi szerkesztőnek, mert Kuncz Aladár, aki már Budapesten is jóveretű kritikusi és műfordítói nevet szerzett, s akinek a fővárosban rendes tanári állása volt, igazán csak egy benső hang hívására ment Erdélybe, ahol egy új Kazinczy lelkesedésével és okos körültekintésével szedte rendbe, buzdította termésbe s mentette meg az elkallódástól az ott rejtőző szellemi értékeket.

Az Erdélyi Helikon első évfolyama már kész írónak mutatja Tamási Áront, kiforrott költőnek Áprily Lajost. É korban írja meg Spectator „Vajúdó Európa“ és „Az erdélyi elhelyezkedés“ címén gondolattermő tanulmányait, Bíró Vencel erdélyi művelődéstörténeti munkáit, Kuncz Aladár mélyenszántó esszéit. Kuncz Aladárban apostoli munkája közben már formálódott az a páratlan szépségű és hatású regény, melyben francia internáltsága élményeit oly megrendítő hatással örökítette meg. A Fekete kolostor nagy témáját maga az élet adta Kuncz Aladárnak s ő, aki másokat oly egész lélekkel buzdított a bennük rejlő értékek kifejtésére, halálos betegen fejezte be a maga elé tűzött nagy művészi feladatot. (A mű kinyomatását még megérte, a korrektúrát már csak barátai végezték.)