Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 8. szám - Hazai irodalom
190 Hazai irodalom. HAZAI IRODALOM Egy nemzedék szellemi élete. Ligeti Ernő könyve : Súly alatt a pálma. — 22 esztendő kisebbségi sorban. Kolozsvár, Fraternitas Rt. 1942. Amint a szimbolikus címből sejteni lehet, ez a könyv sokkal többet ad, mint huszonkét év irodalmi szintézisét. Olyan embernek, aki a lepergett huszonkét évvel kapcsolatban maga is elmondhatja : quorum pars magna fűi — nehéz hideg tárgyilagossággal rajzolni a dolgokat, melyek nem pusztán eszmei jelentőségűek voltak, de elválaszthatatlanul összefüggtek egy régi és új nemzedék s Erdély egész magyarságának sorsával. Az erdélyi szellem katasztrofális sorsának megrajzolására — a határokon belül és kívül — eddig is történtek kísérletek. Az elszakított magyarság közoktatásügyéről már 1927-ben szerkesztett könyvet Kornis Gyula; Jancsó Elemér 1936-ban az erdélyi magyarság életsorsát írta meg nevelésügyének tükrében ; az Erdélyben maradt Reményik Sándor lírája, a repatriált magyarok esszéi és vallomásai külön-külön és együtt vetítették egy vérző országrész képét, de ezek a megnyilatkozások mégis csak fájdalmas részletei voltak annak az egész tragédiának, amelyet igazán csak azok értettek meg, akiknek mai visszaemlékező élménye huszonkét év átélt valóságát foglalja egybe. „Esztendő múltával is felriadok — írja Ligeti bevezető soraiban —, nem álom-e, hogy magyar világ vesz körül, és szülővárosom megint visszavonhatlanul magyar város? A szem még mindig nem tud betelni a magyar élet megtapintható valóságaival, a fül újra és újra megtelik a végre szabadon szárnyaló magyar szó zengzetével. Csodálatos állapot! Minden új, friss, mintha most született volna meg. Csak az tudja igazán, hogy mi ez, aki a kisebbségi élet megpróbáltatásait elejétől végig csinálta. Huszonkét évig ültünk rabságban, mégis : pár óra alatt hullott le rólunk a varázslat. Mi a magyarázata annak, hogy még az a nemzedék is, amely nem ismerte a régi állapotokat és a román világba született bele, lelkében annyira érintetlenül lépett át e boldogító jelenbe? Elsősorban az, hogy a többségi államélet a maga vonzási körébe egyetlen Romániában lakó nemzetiséget sem tudott bevonni. A csehek vagy a szerbek kulturális vonzása egyik vagy másik tekintetben kétségtelenül erősebb volt a románokénál. Másodsorban, hogy a román impérium alatt is magyarul éltünk.“ Ez a „magyarul“ élés a huszonkét év alatt állandó megpróbáltatást jelentett, a szellemnek, a tehetségnek, az erkölcsnek, a kitartó jellemnek folytonos szakadatlan próbatételét. Ebben az időben a felszín alatt kellett magyarul élni, mint a múlt században az abszolutizmus alatt, de talán a lelki erők még nagyobb megfeszítésével... Semmi túlzást nem látunk Ligeti munkabeosztásában, amikor így osztályozza anyagát: Tragikus előjáték (1918—19). A hőskor (1919—1925). A virágzás kora (1925—-1930). A helytállás kora (1931—-1937). A hanyatlás kora (1938—-1940). Normális viszonylatokban évszázadokat szoktak ily nevekkel illetni és itt még sincs semmi túlzás, semmi nagyítás ; eddig szinte ismeretlen történelmi erők csaptak le a támadásra, és eddig rejtőző szellemi erők feszültek a védelemre. A tragikus előjáték 1918—1919-ig tartott. A háborús összeomlás megtörtént, a békekonferencia döntése még nem. Maniu területi követelésével még a magyar történeti múlt áll szemben. Kínzó bizonytalanság ez időben a magyarság élete. A Nemzeti Tanács Apáthy István, a Székely Nemzeti Tanács Boros György és Sándor József elnöklete alatt vezetik a magyarság ügyeit, s crősítgetik a bizonytalanságban gyötrődő lelkeket. Az ország bizonytalan sorsában a társadalom régi keretei megtörnek. Repatriálnak Erdélyből, és sokan repatriálnak régi helyzetükből.
