Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 8. szám - Dr. Hajdú István: Közgazdaságtani továbbképző előadások Budapesten

Dr. Hajdú István: Közgazd. továbbképző előadások Budapesten. 187

III. Korszakonként más és más gazdaságpolitikai célkitűzések vannak. Ezt mutatja a magyar gazdaságpolitika jellemzése az utolsó 30 évben. Az első világháború hatalompolitikát követelt, a cél az volt, hogy ne veszítsük el a háborút. A háború utáni társadalmi feszültség miatt szociális célkitűzések vezettek (OTI, lex Vass), 1925 után kultúrpolitikai célkitűzések (tanyai iskolák, vidéki egyetemek). A világgazdasági válsággal ennek az iránynak vége szakadt, a 3Ö-as évek első felében önálló gazdasági célok keletkeztek: harc a munkanélküliség ellen, iparfejlesztés, mezőgazdasági árvédelem (boletta). 1935 után újra hatalompolitikai célkitűzés következik (honvédség fejlesztése). A most folyó háború befejezése után valószínűleg újból szociálpolitikai célkitűzés lesz az átmenet ideje alatt a vezető, s utána a kulturálisnak kellene következnie. Ma gazdasági erőinket a honvédség szolgálatába állítjuk (Wehrwirtschaft). Itt a kiindulópont annak felismerése, hogy olyan célra kell termelnünk, ami nem fogyasztási cikk, hanem ami a felhasználás következtében elpusztul. A termelésnek csak egyik része használható fel a fogyasztásra. Mai közgazdasági tudásunk legszilárdabb alapja annak tudása, hogy a pénz vásárló ereje annál nagyobb, minél kevesebb a pénz mennyisége, minél kisebb

a forgási sebesség, minél több az áru (P = ——-). A haditermelés csak egy

részét állítja elő azlárunak (Á), viszont növeli a pénzmennyiséget (M) és a pénz forgási sebességét (f). Ez minden honvédelmi gazdálkodás tendenciája, ez ma a világon mindenütt az alaphelyzet, és minden állam arra törekszik, hogy ezt a tendenciát fékezze, hogy a pénz lehetőleg megtartsa az értékét (vásárlóerejét), az árak ne emelkedjenek túlságosan, tehát ne legyen infláció. A háború finanszírozása a M csökkentésében merül ki. Ez csak adóval és kölcsönnel történhetik. E kölcsön később, mint megtakarított tőke fog szerepelni. A háborús termelésben a nyersanyag- és a munkáshiány termelési szűkületet (bottle nack, impasse) okoz, de lehet a tőkeellátásban is baj.

IV. A befejező előadásban a háborús gazdasági élet főproblémáját, a pénzmennyiség csökkentését tárgyalta az illusztris előadó. A háborús keresők vásárlóereje nagyobb, mindent megvesznek, sok pénz kerül forgalomba. Ezt a járulékos vásárlóerőt kell lecsapolni. Ez 1. adóval, 2. hosszúlejáratú kölcsönnel lehetséges. 1. Adóztatni ott lehet, ahol liquid pénz van. (Az 1938-as győri programmal 600 millió pengőt sikerült beruházási hozzájárulás [tulajdonképpen egyszeri vagyonadó] formájában felvenni.) Különösen közvetett adóval lehet operálni (forgalmi adó) ; de ez antiszociális. Inkább a progresszív felépítésű egyenes adók kellenek. 2. Kölcsönt csak megtakarításból lehet felvenni. Ezért elő kell mozdítani a takarékosságból eredő tőkegyűjtést. Leghaladottabb az önkéntes takarékosság. Ennek feltétele, hogy a pénz vásárlóereje és az árszínvonal változatlan legyen. Háborúban ez nincs meg, egyéb akadály, hogy nincs többtermelés, de van áruhalmozás, törekvés az áremelkedésre. Ezért kényszertakarékosságra van szükség. Mikor nagyobb a pénzkibocsátási tevékenység, és ha ugyanakkor nem emelik a munkabért, akkor emelkedő áron csak kevesebbet tudunk vásárolni. Ez a közvetett kényszertakarékosság. Ez ott nem probléma, ahol az életszínvonal elég magas, de máshol szociális forrongás lehet. A közvetlen kényszertakarékosság egyik formája az osztalékkorlátozás és ezzel a tartaléktőkék gyűjtése. Ezáltal a vállalatok magukat finanszírozzák az átmeneti gazdaság idejére. Az alkalmazottak béréből Németországban levonnak arra, hogy a háború után visszafizetik (eiserne Sparmarken). Ez Németországban megfelelő, mert ott az árszínvonal keveset változott; nálunk árutakarékoskodás formájában volna megvalósítható: nem pénzt kapna vissza az alkalmazott, hanem családi ház, öröklakás, föld, bútor, autó, nyugdíj-, öregségbiztosítás formájában. Ha ezt el tudnánk érni, akkor az átmeneti gazdaságnak a honvédelmi gyártás megszűkülésével sok munkaalkalmat lehetne adni, ami felvenné a munkanélküliséget és tőkefejlődést, öntudatos takarékosságot, vagyonosságot hozna magával.

Czettler Jenő egyetemi ny. r. tanár négy órában az agrárpolitika kérdéseiről szólt. Roscher V. szerint van 1. mezőgazdasági politika, ez az embertől