Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 8. szám - Dr. Hajdú István: Közgazdaságtani továbbképző előadások Budapesten

188 Dr. Hajdú István : Közgazd. továbbképző előadások Budapesten.

clvonatkoztatva áll; 2. agrárpolitika, mely az emberrel foglalkozik a termeléssel egybefonva őt; 3. mezőgazdasági szociálpolitika, amely a kis- és törpebirtokosokkal és a földművelő munkássággal foglalkozik. — Foglalkozott az előadó professzor a németországi mezőgazdasági önellátással, az olasz battaglia di granoval, az orosz tervgazdálkodással, mely mint kérlelhetetlen autarchia a keleti despotikus gazdálkodásnak, a bizánci kapitalizmusnak és így a cárizmusnak egyenes folytatása. (A mir volt a kolchos magva.)

A birtokeloszlásról szólva helytelenítette a közkeletű birtokkategóriákat. Helyette a következő fogalmi körülírásokat állapította meg. Törpebirtok az, melynek művelése nem veszi fel a család munkaerejét. A teisbirtok zártabb, a családi munkaerőt teljesen felveszi, ellátja a családot és az állatállományt. Középbirtok: a gazda kivételesen végez fizikai munkát, példaadás kedvéért, de főtevékenysége üzemtervkészítésből, ellenőrzésből, gazdasági vezetésből áll. Nagybirtok az, ahol mindent gazdatiszttel végeznek, a gazda ellenőriz. Latifundiumnál a gazdasági igazgatás több helyről történik. — Szó volt a birtokpolitika alapjáról a hitelről, ez 1. ingatlanhitel, 2. személyi (váltó) hitel, ez általában improduktív, sőt teljes elszegényedésre vezetett, 3. üzemi hitel (5—10 évre szóló kötelezvénnyel). Nagy kár volt, hogy a latin államokban elterjedt ingójelzáloghitelt (jószágra, gépre) nálunk jogászi megfontolások miatt sokáig nem lehetett megvalósítani. Most már megvan a zöldhitel formájában. A mezőgazdasági munka és munkás természetéről hallottunk mélyenjáró fejtegetést. Legnagyobb baj a mezőgazdasági munkanélküliség, mezőgazdasági kultúránk nem tud mindenkit foglalkoztatni még mai nem gépesített helyzetében sem. Ipari szektort kell tehát fenntartani a falufelesleg elvezetésére.

Fabinyi Tihamér ny. miniszter két órán a háborús pénzügyek kérdéséről szólt magas szempontú, szellemes előadásában. A régi háborúk idején még csak kézművesség van, fejletlen a hitel és a pénzrendszer. A hadviselők készletekét gyűjtenek, hadikincset, zsákmányból táplálják a háborút (la guerre doit nourrir la guerre). A mai háború totális : minden néprétegre és a gazdálkodás minden ágára kiterjed. De univerzális is : az egész világtérre kiterjed. Azáltal, hogy gépháború, a nagytőke háborúja lett. Még a pénz sem feltétlenül szükséges hozzá. A háború pénzhiány miatt nem feltétlenül szűnik meg, Montecuccoli tehát ma megbukott, mert a modern háborút nem a pénzen, hanem a javakon keresztül kell nézni. A szükségletek alanya, tárgya, intenzitása, rangsora megváltozik a mai háborúban, a hadsereg felszerelése elnyom minden más szükségletet, ez sürgős, tömeges, újra pótlandó. Megváltozik a munkaerők helyzete : mindenki többet dolgozik, többet keres, többet vásárol, de kevesebb a jószágtömeg. Az elosztás adagolással megy végbe. A hadviseléshez elsősorban termelési apparátus szükséges. A világháborúban hiba volt a jegybank igénybevétele, ma erre nagyon vigyáznak, az állam az igénybevett 477 millióból 210-et visszafizetett! Sajnos dolog, hogy nálunk a betétemelkedés megállt, míg Németországban 18 milliárdról 40-re emelkedett! Bankjegymennyiségünk a területnagyobbodásokat beszámítva 28'6%-kal emelkedett, ami megfelel az árszínvonal emelkedésének. A háborús pénzügy megfogja a vásárlóerőt, a devizát, a hitelpiacot, a tőzsdét; Németországban még ingatlanforgalmi korlátozás is van. A legnehezebb az árakat kézben tartani. Németországban a nagykereskedelmi árindex emelkedése csak 4’9%, Angliában 49%, Svájcban 81%.

Nálunk az agrárárak emelése indokolt volt, mert agrárkiviteli ország vagyunk; ez az emelkedés maga után vonta a többi árakat. — A javakat mozgósítani csak pénzzel lehet. Nemcsak háborús mozgósítás van tehát, hanem pénzügyi mozgósítás is és ennek eszközei: a hadikincs (ez ma már anakronizmus), adó, kölcsön, pénzszaporítás (a devizakészlet felértékelésével). Sem tisztán adó, sem tisztán kölcsön alkalmazása nem vezet célra, hanem mindkettő. Az adó előnyei: nincs kamatterhe az államnak (fiskális szempont), a felesleges vásárlóerőt lecsapolja (gazdasági szempont), kiegyenlíti a hadinyereség többletet (szociális szempont). A kölcsönnél, ha önkéntes, gyorsabban jön be, mint az adó. A „kis“ világháború költségeiből adóban az Osztrák