Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 8. szám - Dr. Hajdú István: Közgazdaságtani továbbképző előadások Budapesten

186 Dr. Hajdú István: Közgazd. továbbképző előadásuk Budapesten.

alapálláspontunk. A gazdasági politika minden mozzanatában felmerül az a kérdés : a gazdasági kérdéseket az anyagi vagy szellemi állásfoglalással hozzuk-e vonatkozásba. 2. A társadalomerkölcsi igazság kétféle értelmezése, ami Aristoteles óta fennáll: osztó (diarithmetiké), vagy kiegijenlítő (diorthótiké) igazság. Az osztóigazság (á chacu i selon sa capacité, á chaque capacité selon ses oeuvres) ; ide tartozik az is, hogy a közös termelés eredményéből mennyi jusson a három termelési tényezőnek. A kiegyenlítő igazság a különböző teljesítmények súlyához még egy súlyt tesz : a közös emberi méltóságnak, az Isten előtti “egyenlőségnek súlyegyenlőségét. Ez tehát minél nagyobb kiegyenlítő coefficiensre törekszik. Ma már túlvagyunk azon, hogy a coefficiens = 0. Viszont 100,000-es coeff. teljes bolsevizmust jelentene. —- 3. Alapvető szociológiai kérdés az individualizmus és a szocializmus közti ellentét. Bár az egyén előbb volt, de létünk még sem robinsoni, a társadalom szülöttei vagyunk, előbb a családé és ezen túl a társadalomé. Minden nemzetköziségen, Grossraumwirtschafton stb. túl gyakorlatilag legfontosabb közösség a nemzet. De volt, aki azt mondta, hogy aki az egyén érdekét szolgálja jól, az a nemzet érdekét is szolgálja. (B. de Mandeville : A méhek meséje, avagy : egyéni bűnökből társadalmi előnyök. Ford. : Kislégi Nagy Dénes.) Ezt veszi alapul A. Smith is ; morálfilozófiájának alapja a „nemes önzés“, a társadalom az önérdekek közösségéből jött létre. Ebből a felfogásból alakul ki a tőkés rentabilitás ; ezzel helyezkedik szembe a nemzeti termelékenység eszméje. (Fr. Listnét kinél a mai német nemzeti szocializmus alapjait találjuk.)

Ebből az eszmei hálózatból lehet megszerkeszteni a jelenkor legfőbb gazdaságpolitikai rendszereit. Az anyagiasság és egyéniség pólusán az osztó igazság irányában a szabad tőkegazdálkodás (Hochkapitalismus) jelentkezik, a kiegyenlítő igazság irányában a bolsevizmus. Az eszményiesség és a nemzetiesség pólusán az osztó igazság irányában az államkapitalizmus, a kiegyenlítő igazság irányában a fascismus és a német nemzeti szocializmus. A gyakorlati élet természetesen sok vonatkozásban kiegyenlíti a szélső különbségeket.

Ezek az alapelvi különbségek okozzák, hogy gazdasági kérdésekben sokan, kiváló szakemberek is, más-más nézeten vannak. Nem szaki műhiba, ha a nézetek nem egyformák, hanem a más és más alapfelfogás az oka. Ott, ahol a közgazdaság önálló célkitűzései jelentkeznek, ott nincs nézetkülönbség (pl. többtermelés kérdése, a nagy gazdasági hullámzások kiküszöbölése).

II. A gyakorlati és az elméleti gazdasági politika áthidalása a legnehezebb kérdések egyike volt, szakkönyvekben is nélkülözni kellett eddig. — A szükségletek alaptényéből kell kiindulni. Az egyéni, társadalmi, köz- és közületi szükségletek ismertetése során érintette az előadó professzor, hogy minél magasabbrendű a társadalmi élet, annál több egyéni szükséglet lesz társadalmivá és társadalmi szükségletek közszükségletté, de ezek is tovább fejlődnek úgy, hogy egyéni eszközökkel nem elégíthetők már ki, mert kielégítésük az egyének nagyobb csoportjára egyidőben hat (pl. honvédelmi szükségletek). Mihelyt egy szervezet közjogi alapot kap, létrejön a közület. Már most közgazdasági vonatkozásban a közületek szükségletei érdekelnek. Mikor a közösségi eredmény eléréséhez az egyéni áldozatkészségek kapcsolata lazul, akkor kell a közületi beavatkozás. A gazdaságpolitikai beavatkozás tehát ott szükséges, ahol közületi célkitűzés elérése kívánatos. A teljesen szabad egyéni erők játékába be kell avatkozni. Súlyosabb eszközökkel nem szabad beavatkozni, ha van enyhébb. Ez a gazdasági politikai eszközök hierarchiája. Ezek 1. a legenyhébbek, amelyek serkenteni igyekeznek egyéni erőkifejtésre (felvilágosító, oktató, tanácsadó szervek, mintagazdaságok) ; 2. erélyesebb eszközök m. p. pozitív értelemben támogató (adókedvezmények, termelés támogatása, vámkedvezmény, kisipar támogatása, vámvédelem stb.) és negative: tilalmak (magasabb adók, termelési előírások behozatali tilalom stb.); 3. legerélyesebb gazdaságpolitikai eszközök a tilalmak mellett: az államosítás. Közüzemeknél sem a közvetlen termelési cél a fő, hanem hatalompolitikai (kultúr-, szociálpolitikai) szempontok (MÁV, MÁVAG).