Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 8. szám - Weiszer Gyula: A földrajztanítás csődje a középiskolában
182 Weiszer Gyula: A földrajztanítás csődje a középiskolában. Földrajztanításunk középpontjában hazánk földrajzának és földrajzi helyzetének s ebből folyó politikai helyzetének megismerése áll. Ezt az ismeretek szempontjából épúgy, mint következményeiben igen fontos követelményt az első és hetedik osztályokban kell elérni. Az első osztály tanulójának értelmi fejlettsége még annyira gyenge, hogy az ott megtanult anyagból sohasem lesz olyan érték, hogy az „egész életünkre emlékezetünkbe“ tudnók bevésni. Itt még nem lehet annyira „szakszerűen“ tárgyalni az anyagot, hogy abból a növendék egész életére szóló hazafias nevelését meg lehessen alapozni. Mindkét célt a hetedikben lehetne elérni azokkal a növendékekkel, akik a hetedikbe is eljutnak — és ha erre idő volna. De nincs rá idő. Heti két órában még a fejlettebb gondolkodású hetedikes sem tud annyi ismeretet tudatosítani, hogy a kitűzött célt elérhessük, már csak azért sem, mivel öt esztendőn keresztül semmit sem hallott hazánk földrajzáról és az ebből folyó politikai helyzetéről a történelmi és más tárgyakkal kapcsolatos utalásokon kívül, mely értékes ugyan, de elsősorban arra a tárgyra, melyből az utalás történt. Még rosszabb a helyzet a világrészek földrajzának tanításában. Erre a második osztályban jut összesen heti 4 óra. Ha a növendék elvégzi ezt az osztályt, többé sohasem hall az összes világrészekről, csupán a hetedikben, hazánk földrajzával kapcsolatban egynéhányról nagy vonásokban. Kérdem, lehet-e azt kívánni, hogy „egész életünkre emlékezetünkbe kell“ vésni földrajzi ismereteinket, ha erre mód és alkalom nincs?! A szegény másodikos fejében annyira összezavarodik a sok új név és fogalom, térkép és vázlat, hogy a végén természetesen nem tud semmit sem. Nem a növendékben van a hiba, még kevésbbé a tanárban, hanem abban a rendszerben, mely egy másodikos gimnázistától annyit akar kívánni, s még hozzá akként, hogy ezt egész életére emlékezetébe vésse. Ez lehetetlen, s nem egyéb, mint látszatra való dolgozás. Mondjuk meg nyiltan, hogy a magyar középiskola számára nem fontos a földrajz, s ezért nem is törődünk vele, de ne akarjunk hangzatos jelszavakkal olyan színben feltűnni, hogy íme, a magyar középiskola tanításában a földrajz milyen fontos szerepet kapott, s a magyar középiskolából kikerülő növendék úgy ismeri az egész föld képét, mint saját tenyerét, és hazafias érzelmeit hazája földrajzi helyzetének tudatos és tárgyilagos ismerete egész életére megalapozta. Mi volna tehát segítség? Nagyon is kézenfekvő, s talán ezért nem alkalmazzák. Egyetlen lehetőség van arra, hogy a növendék egész életére szóló értékes és ki nem törölhető földrajzi ismeretet nyerjen már a középiskolában, s ez a jobb anyagelosztás és több óraszám. A jobb anyagelosztás véleményem szerint az volna, ha a gimnáziumoknak legalább hat osztályában tanítanánk földrajzot a következő tagozásban akként, hogy az alsó és felső tagozat is kapjon egyegy kerek, befejezett tanulmányi egységet. Az első négy osztály anyag-
