Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 8. szám - Weiszer Gyula: A földrajztanítás csődje a középiskolában
Weiszer Gyula: A földrajztanítás csődje a középiskolában.183 elosztása ez lehetne: I. osztály: alapfogalmak és Magyarország leíró földrajza, a Il.-é Európa és Ázsia, a Ill.-é a többi világrészek és csillagászati földrajz, a IV.-é általános néprajz s hazánk leíró földrajzának rövid ismertetése után fekvéséből, népi, gazdasági és politikai adottságaiból következő helyzete Európában s mindazon világrészekkel, melyekkel hazánk szorosabb kapcsolatban van. A hetedik és nyolcadik osztályokban — legalább heti 3—3 órában — ugyanezt az anyagrészt rövidítettebb formában, s a két osztály fejlettebb értelmi nívójának megfelelően kell tárgyalnunk. Ez az elosztás és minden osztályban legalább 3—3 óraszám tudná biztosítani a tantervi célkitűzés megvalósítását. A laikusok azt mondják, hogy manapság nem is kellene földrajzot tanítani, mivel nap mint nap változik a világrészek, országok helyzete. Ez igaz, de nem igaz a belőle levont következtetés. A földrajztudománynak csak jelentéktelen része a politikai földrajz, az t. i., hogy egy-egy város, vidék melyik nemzet tulajdona. Ez lehet politikai, gyakorlati szempontból fontos, de lényegtelen a földrajztudomány szempontjából. Hogy Sanghai, Singapur angol kézből japán birtokba ment át, ez fontos politikai szempontból, de az a tény nem változtat e két említett hely földrajzi fekvésén, földrajzi és gazdasági viszonyain. Ma is ott vannak, ahol eddig voltak, s jelentőségük most is ugyanaz, csupán most a japán érdekeket fogják segíteni az angolszász hatalmi csoportosulással szemben. A másik ok, melynél fogva napjainkban tapasztalható változásokat nem szabad a tiszta tudomány szempontjából döntő tényezőnek venni, az, hogy nem lehet és nem is szabad háborús állapotokra berendezkednünk. Az igaz, hogy a mi generációnk már a második világháborút éri meg, de ebből nem következik az, hogy mindig háború lesz. Eljön most is a béke ideje, s ekkor megszűnnek a gyakori változások, s politikai helyzet tekintetében is állandóság lesz a döntő tényező. Még egyet. Jó tankönyveket kérünk! Ne egyetemi hallgatóknak írják tankönyvíróink a földrajztankönyveket, hanem középiskolai tanulóknak. Legyen annak stílusa olyan, hogy a nehezen elsajátítható anyagot könnyen megtanulhassák. A tankönyvek jelenjenek meg idejében, hogy a szaktanároknak legyen idejük a csekély választékból kiválasztani a legjobbat. Igaz meggyőződésem, hogy a földrajz csak akkor lesz lényegében is előkelő gimnáziális tárgy, s az utasítások követelményeit is csak akkor fogjuk elérni, ha a fentebb vázolt anyagelosztással a gimnáziumok alsó négy és felső két osztályában legalább heti 3—3 órában fogjuk tanítani. Nyíregyháza. Weiszer Gyula.
