Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Dr. Hamvas Gyula: A fejlődő gyermek a művészet verőfényében
12 Dr. Hamvas Gyula : A fejlődő gyermek a művészet verőfényében a tudat feletti dimenziókba benyúló művészi produkció élmény esi tű ereje arra a gondolatra hozott akkor bennünket: vájjon milyen építő eredményeket mérhetnénk le, ha festők, szobrászok a gyermekek előtt rajzolnák fel, bontogatnák ki egy-egy kérdés, probléma belső rétegeződését a művész elképzeltető és tündöklőén világító erejével és lebilincselő sugalmazásával. III. Hazatérvén, többször sikerült az egykor Szabad Líceum keretén belül az alkotó művészt az alkotó gyermek elé állítani és leszűrni ezekből a szellemileg élvezetes találkozásokból nagyon mély és komoly munkaeredményeket. A művész megértelmezése, elemzése, ítéletei hangsúlyozása a gyermekben mindent átfogó lelki aktivitás megindulását jelentette, teljesebb élmények kiinduló pontja lett, mint lehetett volna ez oktató és nevelő tanároké : jobban épített, jobban hódított, erősebben szuggerált, és a gyermek lelki kibontakozásának az eddiginél teljesebb értékű megindulását jelentette minden ilyen találkozás. Minden egyes ilyen alkalmat, melyet megszerezhettünk a lélekalakítás szolgálatában, új jelentős mozzanatának és az élményesülés új fontos állomásának találtunk. A művész és gyermek találkozásának meg kellett színesülnie jelentőségében, és hatalmas arányokban kellett kibontakoznia, mert a művész és a gyermek lelki felépítettsége igen-igen fontos alkatelemekben egyező : Mind a kettő az élet eleven lüktetésében alkotásra tör. A művész meglátása túlhaladja a pozitív világ korlátáit, a gyermek globális látása erős lényegrelátás : A művész az élet lüktetésében keres problémát, élményt, a gyermek szintén az élet változásában keresi a maga élményét, mely alkotó erőinek kibontakozására vezeti. Az alkotó művész és alkotni kész gyermek szembeállításából kibontakozott eredmények, tehát saját észleleteink voltak az igazi indítóokai, hogy közelebbről vizsgálni kezdtük a művészet és pedagógia összefüggéseit, és megállapítottuk, hogy minél többször lesz részese a pedagógus a művészi teljesítményeknek, minél többször fordul a művészethez, hogy a lélektani kulcsot és hatást kifejtő mozzanatokat átvigye a maga lélekformáló tevékenysége területére, annál tökéletesebben tölti be azt, ami neki hivatásul adatott: a felsőbbrendű fokozatra segíteni a gyermeket annak lelki metamorfózisa alatt. Ennek a megállapításnak a szellemében berendezkedve lelkileg, a magunk szerény lelki életünk keretei között saját pedagógiai gyakorlatunkban volt hosszú évek során alkalmunk megfigyelni, mit jelent a gyermekre nézve a művészet elvei szerint alkalmazott pedagógiai módszer. Az élmények nyomán megindult pszichológiai folyamat végén mindig ott van a gyermek teljes lelki kibontakozásának egy kis állomása, egy kis határmozzanata, amelynek vizsgálata a legbeszédesebb és legtartalmasabb bizonyíték arra, hogy mit jelent a gyermek
