Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 7. szám - Megjegyzések
162 Megjegyzések. Ennek a mintaszövegnek elemzése a tanulók otthoni feladata, melyről a következő órán adnak számot. Vizsgálatunk harmadik tárgya a tanuló, aki bizonyos adottságok birtokában lép az iskola padjaiba. Ezen adottságok értékmérői mindazon megnyilatkozások, melyek az első időszakban állítják elénk ítéletünk megalkotásában a növendéket. Természetes, hogy ezek elhatározó jellegűek a további munka szempontjából, s így ezeknek ismerete elengedhetetlenül szükséges még akkor is, hogyha annak szükségességét hangoztatjuk, hogy a gimnáziumba való lépéskor az anyag teljes egészét elölről kell átadnunk a növendékeknek, de koruknak és lelkialkatuknak megfelelően! Az eredményes munka érdekében meg kell ismerkednünk azokkal a közlésformákkal, melyek a mai kor követelményeinek megfelelnek. Ilyen irányú vizsgálataink során vegyük újonnan szemügyre a tanár, az anyag és a tanuld hármas vizsgálati szempontját. A tanár adottságok birtokában kell hozzáfogjon az anyag közléséhez. Ezen adottságok támasza a biztos tudás, széleskörű ismeret. Az anyagnak és a közlés módszerének kiválasztásában mindenkor szem előtt kell tartania a növendék fejlettségét, hogy munkája a fejlődéslélektan tanításainak alapján állhasson. Természetes, hogy minden célirányos munka csakis pontos előkészület útján jöhet létre, miért is ennek elvégzése elengedhetetlen követelmény. Mivel a helyesírástanításnak legbiztosabb módszere a nem öncélú közös munka, ezért a tanár otthoni munkája csak arra szorítkozik, az anyag helyes elosztása után, hogy megjelöli azokat a szavakat, melyeken keresztül az új helyesírási kérdéseket akarja megmutatni, s ezekből híyószavas elképzelések alapján közös munkával, kérdések segítségével rövid fogalmazványt készít az órán tanítványaival együtt, s megfigyelteti a helyesírási jelenségeket. Táblázatos felállítás megkönnyíti a megtanulást. Ilyen tanítás által a helyesírástanítás nem válik öncélúvá, hanem a koncentráció egy tárgyon belül való alkalmazásával belekapcsolódik az egész magyar nyelvi és irodalmi tanítás folyamatába. (Irodalomban : Szántó Lőrinc munkái.) Az anyag átadásának fentebb ismertetett módja kezdetben a táblára írt másolás lehet, később tollbamondás, mindenkor gondoskodva a kellő gyakorlásról, a nyelvtani ismereteknek és a helyesírási szabályoknak a felhasználásáról, különböző társítások, majd élőnyelvi megfigyelések a beszédfolyamat ideje alatt (belső szemléltetés — Makkos Lajos). Nem lényegtelen a közlés szempontjából a tanuló sem, akinek lelkialkatához mérten kell megválasztanunk az anyagot és a módszert. Benne kell megteremtenünk mindazon lelki diszpozíciókat, melyeknek segítségül hívása e munka eredményességét biztosítja. Ezeknek egyenkénti és összeségben való gyakorlása eredményezi azt a talajt, melyen termékeny munka várható. Ez a munka a szükséges képzetek megteremtésére, a működő érzékszervek gyakoroltatására, a magyar nyelv és nyelvtan biztos tudására, s a helyes kiejtésre irányul. Sohasem szabad azonban megfeledkeznünk azokról a lelki hatásokról sem, melyek a nevelő viszony fennállásakor mutatkoznak a növendékben, mert ezek is döntő tényezői az eredményes munkának. A magyar nyelv, énünk legsajátja, nemzetünk legnagyobb kincse, melylyel szemben nagy felelősséggel tartozunk, megkívánja tőlünk, hogy minden egyes vonatkozásában legtökéletesebb formában adjuk át a következő nemzedéknek. Magyar nyelvünk sorsunknak, öntudatunknak és életformánknak legdöntőbben kialakító tényezője. Vele való lelkiismeretes foglalkozás minden magyar tanár szent kötelessége tisztaságának és az utódokban való megőrzésének érdekében. Aszód. • Rágyánszki Pál. Felhasznált irodalom : Lay : Führer durch den Rechtschreibunterricht. Meumann : Vorlesungen zur experimentellen Pädagogik. Kern : Der neue Weg im Rechtschreiben. Weszely Ödön : A modern pedagógia útjain.
