Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 7. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 161 minden fejlődési szakaszban így látja-e a növendék a szót, s milyen lelki tevékenységgel tudja magáévá tenni? Az első kérdésre igennel válaszolhatunk. A második kérdés megfontolást igényel és bizonyos fejlődési fokozatok felállítását teszi szükségessé. Az első fejlődési fok : a szemlélet foka, ennél fejlettebb a második : az analógia foka, még fejlettebb a harmadik : a helyesírási szabályok taníthatásának foka, s legmagasabb fejlődési fok : amikor a gyermek szóképvázak (sémák) birtokában végzi a helyesírás műveletét (Kern). Tízen legmagasabb fok elérése diszpozíciók tömege meglétének feltétele. A szellemi fejlődés általánosságban az életkor függvénye. Éppen ezért szükséges, hogy megállapítsuk azon életkorhatárokat, melyeken belül a fentebb vázolt szellemi fejlődést el kell érnie a növendéknek. Az első fok 6—8., a második 9—11., a harmadik 12—14. életéveknek felel meg (Kern). Ezen egyes életkorokon belül a lelkialkat fentebb vázolt fejlődését véve figyelembe kell megválogatnunk az anyagot és a közlésmódokat. Mindezen ismeretek birtokában, melyek a nevelés alanya és tárgya természetének vizsgálataiból adódtak, nézzük a nevelés három tényezőjének : a közlőnek, az anyagnak és a növendéknek a tanításfolyamatban való szerepét. A helyesírástanításról szóló irodalom nem foglalkozik a nevelő lélektani vizsgálatával, csupán az anyagra, a növendékre és a közlésformákra szorítkozik. Már pedig ezeknek a nevelőre való hatása kétségtelen, egymáshoz való viszonyukban sokszor olyan nehézségekkel találkozunk, melyek csupán ezeknek a nevelőre tett hatásukban való vizsgálatuk által oldhatók meg. U. i. az átadás époly fontos, mint a befogadás, s csak úgy válik tudatossá, ha a sokrétű nevelői lelket ilyen szempontból is vizsgálat aiá vesszük. Nem közömbös u. i. a tárgy és a nevelő, a módszer és a nevelő, s végül a növendék és a nevelő lélektani viszonya. A helyesírástanítás anyagát általánosságban hibakutatás által szokták összeállítani. Azonban ez ä módszer általános érvényű gyakorló-szövegek előállítására nem alkalmas, mert helyenként és fejlődési fokonként mindenütt más és más anyagot kapunk az ilyen vizsgálatok eredményeképpen. Helyesebb módnak kínálkozik a gyakoriság szempontjából végzett vizsgálatok szóanyagösszeállítása. Igaz ugyan, hogy ennek megejtése ma még nem tehető, mert hiszen csupán Cser János Gyakoriság Szótára áll rendelkezésünkre. Ennek összeállítási körülményei olyanok, melyek magukban hordják a munka hiányosságát. Kezdeti formák kialakítására azonban mégis eredményes eszközül használható. Ennek a módnak az alkalmazásával u. i., ha nem teljes egészében is, megkapja a növendék iskolai tanulmányai alatt mindazon szavaknak a helyesírását, melyek az ő világában számottevő tényezők. Míg az előbbi módnak az alkalmazása inkább a sűrűbb gyakorlást kívánó szóanyag összeállítására alkalmas. A helyesírástanítás anyagának felosztását lehetőleg úgy kell elrendeznünk, hogy az megfeleljen a fejlődéslélektan által felállított követelményeknek. másrészt pedig azon külső körülménynek, hogy a gimnázium alsó osztályait végző tanulók az ilyen irányú oktatást teljes egészében megkapják. Éppen ezért a helyesírástanítás anyagát az I—III. osztályig tartó időszakra kellene felosztani, míg a IV. osztály az egész anyag ismétlését foglalná magában. A helyesírás tanítását azonban, a tapasztalatok alapján szólva, nem lehet csupán az alsó fokra korlátozni, végezni kell ezt a felsőbb osztályokban is. Ezeknek az osztályoknak a tanulóanyaga lélektani szempontból azonban már egészen más, s így a helyesírástanítás anyagának és módjának a megváltozott körülményekhez kell igazodnia. Másrészt pedig a magyar nyelvi és irodalmi tanítás anyaga oly terjedelmes ezekben az osztályokban, hogy annak elvégzésére a rendelkezésre álló idő nem elegendő, így a helyesírástanítás egyelőre csak a legszűkebb keretek között eszközölhető. Egészen rövid időt igénybevevő helyesírástanítás bevezetésére van csupán lehetőség. Alkalmasnak kínálkozik az, hogy minden órára rövid mintaszövegeket íratunk, közvetlenül a szünet befejezése után. az osztálykönyv beírása alatt, s ezáltal már az első pillanattól is öntevékenyen foglalkoztatjuk a növendékeket.
