Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 7. szám - Megjegyzések
158 Megjegyzések. mindenki kutatja lázasan : mi a magyar, milyen a magyar szellem, a magyar lelkidet, a magyar észjárás? Ha valami adhat kézzelfogható bizonyságot ezekről a kérdésekről, akkor a nép nyelve ad leginkább. A magyar gyermek itt kézzelfogható példákban szemlélheti meg a magyar lényeget nyelvünkben, annak szellemében és nyelvünkön át a magyar gondolkodásmódban. Éppen ezért nagyobb keretekben s minden magyar nevelői szempont alaposabb kiaknázásával külön fejezetként alaposan foglalkozzunk a népnyelvvel is. De Isten őrizzen, nehogy nyelvjárástani skatulyázás legyen ez a munka! Másra gondolok én itten. Arra, amit már gyakorlatban is folytatok, hogy a középiskolai nyelvvédelmet elmélyítve, a nyelvtant, de különösen ezt a fejezetét a magyarrá nevelés szolgálatába állítottam. Ma foltozzuk, magyarosítjuk mesterséges szókiizzadásokkal a középosztály, az értelmiségi réteg szürkülő nyelvét, s úgy érezzük, új nyelvtanításra van szükség. Ám legyen! De, ha újra meg kell jól magyarul tanulnunk, tanuljunk jó magyar nyelvet elsősorban a magyar néptől! Éppen ezért a nyelvtanítás keretében alaposabban kell tanulmányoznunk a nép nyelvét is. Természetesen itt érvényesülni fog a komoly táji nevelés is. Gyermekeink figyelmét fel kell hívnunk tájuknak, vidéküknek, falujuknak nyelvére, sajátságaira stb. Rá kell nevelnünk tanítványainkat, hogy falujuk ízes magyar kiejtését ne szégyeljék, és őrizzék meg hűségesen népi nyelvünk színeit, képeit, értékeit. Ez már fontos a magyarrá nevelés szempontjából. Gyüjtessük a népi nyelv értékes szólásait, képeit, hasonlatait, gazdag képzőit stb. S ha már tájunk keretén belül elég anyag áll rendelkezésünkre, használjuk fel ezeket a példákat a magyar nevelés szempontjából is. Hogy hogyan? Példákban mutassuk be gyermekeinknek, hogy a magyar ember „szájajárásának“ romlásával romlik „eszejárása“ is. A magyar lélek, a magyar szellem is szürkül e romlásban. A nép szellemi hagyományaiban, népmesékben pl. figyelgessiik a szép magyar mondatokat,s hasonlítsuk össze a mai városi ember magyar mondataival. Nem is képzeljük, milyen nevelői erő yan ebben az egyszerű összehasonlításban is. A magyar nép nyelvének gazdag kincsei eliszaposodnak a középiskolába került népi gyermekeknél is. És képalkotó ösztönük is megbetegedik, s rövid időn belül szürke, s valóban „fordításnyelven“ beszélnek, írnak. Ügy érzem, ha a mai magyar tanár rádöbbenne arra, hogy komoly magyar nyelvművelés a nép nyelvének (a középiskolák táji egysége szerint!) alaposabb ismergetése, szólásainak, közmondásainak gyűjtése stb., akkor már ráléptünk az új magyar szellemű nevelés útjára is! A magyar nevelés szempontjából a gyűjtés a munkának csak az egyik fele. A másik igen fontos része, hogy a táji egységeken belül a gyűjtött példákban figyelgessiik a magyar szellem, a magyar észjárás sajátosságait, mert csak ezzel a munkával tudunk a legsikeresebben küzdeni a nagyon elburjánzott idegenszerűségek, germanizmusok stb. ellen. Különben a mai szokásos idegenszerűségek egyszerű kipécézése azzal a veszéllyel jár, hogy éppen így mi is a terjesztők közé állunk, mert, sajnos, a diák a helytelenségeket, a hibákat hamarabb tanulja meg. De ha vérévé tesszük nyelvünk ismerete által is a magyar gondolkodásmód, a magyar észjárás nyelvi példáit, akkor már, hogy úgy mondjam, öntudatra ébredt magyar természete löki ki magából az idegenszerűségeket. Persze itt nem az idegen szavakra gondolok, hanem hanglejtésünkbe, kiejtésünkbe, szóalkotásainkba, mondatainkba stb. belefészkelődött idegenszerűségekre! A legtermészetesebb nevelői eszköz így a magyar nevelésben a magyar nyelv, de megszűkítve ezt a fogalmat, elsősorban a magyar népi nyelv. Igen súlyos hibát követ el a tanár, ha a nyelvtanítás keretében megfeledkezik erről. A magyar nevelés egyik igen nagy feladata : ismertesse meg pl. a magyar gondolkozásmódot. Ebben a munkában segítségünkre siet a magyar nyelvtanítás is. Összegyűjtöttük tájunk, vidékünk, falunk szólásait, közmondásait. Nézzünk csak egy párat : Ügy jár az órája, mint a sóki komp. (A sóki révészek nagyon lusták voltak.) Tengődünk, mint pata a napon. Bevág, mint az ablakosnak a hanyatvágás. A szegin ember mindig szél ellen megy. Vagy e két mon-
