Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 7. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 157 más nem lehet, mint az egységes középiskolától a szelekcióhoz való visszatérés, a bi-, illetőleg a trifurkációhoz. A mai német gimnázium az első osztályban kezdi a latint, harmadikban a görögöt, az ötödikben az angolt, s a felső osztályok elágaznak természettani, mennyiségtani és nyelvészeti irányba. Aki klasszika-filológiához érez hajlamot, azt fel lehetne menteni a természettan-mennyiségtani tanulmányok alól és viszont; aki modern nyelvekkel és irodalmakkal akarna foglalkozni, azt fel lehetne menteni a másik két irányba haladó tanulmányok alól. De mindhárom irány tanulóira egyformán kötelezők volnának a nemzeti tárgyak, a hit- és erkölcstan, valamint a német nyelv. Utóbbit azzal lehetne előmozdítani, ha a megállapított nyelvi órákon felül órákat kaphatna olyan módon, hogy egy tárgyat, pl. a világtörténetet bilingvis tankönyv segítségével németül lehetne tanítani. A túlterhelés megszüntetését ideiglenesen egy ember tudná megvalósítani. És ez az igazgató. De elsősorban őt magát kellene felmenteni az egyre nagyobb mértékben szaporodó irodai teendők alól, hogy minél többet hospitálhasson, és minél többször legyen alkalma tanítási és nevelési kérdéseket megbeszélni kartársaival, mint barátaival. Ez talán segítene egyelőre. Budapest. Dr. Hittrich Ödön. MEGTEGYZÉSEK I ______________________________ Néhány szó a magyar nyelvtanítás egyik fejezetéhez. (A magyar nyelvtan nevelő ereje.) A magyar pedagógia berkeiben igen lassan terjed el az a felfogás, hogy a magyar nyelvtan tanítása nem öncélú munka, hanem a középiskolai nevelés igen fontos eszköze. Eszköz elsősorban a jó magyarrá nevelés terén. Ma még sajnos, sok magyar tanár nyelvtantanítása csak száraz „nyelvtanizálás“. Mivel pedig ez a mai adottságok következtében nem más, mint az indogermán, latin paradigmák szerinti nyelvtani szabályok ismertetése és alkalmazása, így ez a tanítás magyar szempontból, különösen a magyar nyelv szempontjából semmi magyar nevelői erőt nem sugároz. Sajnos, mai magyar nyelvtankönyveink is hibásak ebből a szempontból, csupa szabály, sokszor élettelen példaadattár az egész könyv. Ma még álom, hogy olyan középiskolai nyelvtankönyv legyen a kezünkben, ami a nyelvtani „anyag“ tanításában rejlő nevelői szempontokat is kidomborítsa, vagy legalább is felhívja rájuk a figyelmet. Pedig a jövő magyar nyelvtankönyvének ebben az irányban is fejlődnie kell. Most azonban a magyar nyelvtan tanításának egy igen fontos és sokaknál» elsősorban a nyelvtankönyveinkben elhanyagolt fejezetéről kívánok néhány szerény megjegyzést tenni. Beszéljünk nyíltan : a magyar nép nyelvének, helyesebben a magyar falu nyelvének az ügyéről van szó. Nyelvtankönyveink igen röviden és igen szárazon szokták ezt á kérdést elintézni. Van népnyelv is, vannak tájszólások stb. Pedig itt igen nagy mulasztást követünk el. Ma
