Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 7. szám - Zágoni Barra György: A tantárgyak kapcsolatáról
Zúgoni Birr a György: A tantárgyak kapcsolatáról. 149 1 hazánk ifjúsága körében, nemcsak a városok közép- és középfokú iskoláiban, hanem a falvakon és tanyák közt is. Mert aranyigazság, amit a mozgalom fővédnöke, a Kormányzóhelyettes Űr, a mostani beszámoló elé írt : ,,Sok értelmes ifjúsági mozgalom vert nálunk gyökeret az utolsó évtizedekben. Külföldről hoztuk a jellemnevelő cserkészetet, svájci talajból fakadt a szociális érzéket fejlesztő vöröskeresztmunka. De a gazdasági nevelés ábécéjét, a diákkaptár mozgalom gondolatát és annak módszerét magunk termeltük ki.“ Szeressük hát és becsüljük meg azt, ami a mienk! Vitéz dr. Bessenyei Lajos A tantárgyak kapcsolatáról. A középiskolában kevés más témáról esik annyi szó, mint a „koncentrációról“, s ezen általában a tárgyak kapcsolatát értik. Legyen szabad rámutatnom a fogalom körüli zűrzavarra, s megpróbálván tisztázni didaktikai jelentését, egyben megkísérlem felvázolni a tárgyi kapcsolatnak s általában a tárgyak kapcsolatának valamiféle rendszerét. A „koncentráció“ szó már didaktikai használatban is két különböző fogalmat jelöl. Egyik jelentésében azt a problémacsoportot öleli fel, mely egy bizonyos tudományág teljes tananyagának a tanuló fejlődéséhez mért fokozatos tagolása körül támad. Mellőzve a történeti fejlődés áttekintését, csak megemlítem, hogy az újabb felfogás e kérdésben az ú. n. koncentrikus körök elvét követi. Tehát a tananyagot lehetőleg nem daraboljuk részekre alapjaitól a tetejéig, hogy ezt adjuk egymásra következő adagokban az egymásutáni osztályoknak, hanem a tárgy egészének a tanuló lelki fejlettségéhez mért kicsinyített, itt-ott talán hézagos képéi igyekszünk az ismeretanyagban kialakítani egy-egy tanév folyamán, később pedig több fejlődési fokon át megismételve, egvre bővülő tartalommal, illetőleg egyre fejlettebb, „tudományosabb“ formában. A szó másik jelentése a különböző tantárgyok egymásközti kapcsolatának, általában egymásra vonatkoztatásának jelölésére szolgál. Alábbi fejtegetéseink folyamán ezzel kell bővebben foglalkoznunk. Minden kor didaktikusa — Plátontól a modernekig — szükségesnek lartolta, hogy az iskolatípus egész ismeretanyaga bizonyos egységbe kapcsolódjék (koncentrálódjék). Éspedig az időben egymásmellet!: (pl. egy osztályban) tanított tárgyak ú. n. „szimultán“ kapcsolatokkal, az egymásutáni időszakok anyaga pedig „szukcesszív“ kapcsolatokkal. A szimultán kapcsolatok első mélyebb értelmezése a Herbarté, s abból a lélektani hipotézisből ered, hogy sokkal maradandóbb lelki birtokunk az a szerzemény, mely valamiképpen társulhat a már meg- Jévő és vele kapcsolható elemekkel, mint az, mely elszigetelve, mint
