Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Dr. Hamvas Gyula: A fejlődő gyermek a művészet verőfényében
Dr. Hamvas Gyula : A fejlődő gyermek a művészet verőfényében 9 nagyobb reménnyel nézhetünk a jövő felé, mert imádkozóbb és dolgosabb iljúság indul útnak iskoláinkból az Isten és haza szolgálatára. Kecskemét. Burián László. Forrásmunkák: Dietrich Vorwerk: Gebet und Gebetserziehung I., II. k. Heiler Frigyes: Das Gebet. Eine Religionsgeschichlliche und Religionspsychologische Untersuchung. Emil Pfennigsdorf : Wie lehren wir Evangelium? William James : The Varieties of Religious Experience. W. B. Selbie : The Psychology of Religion. Spranger Eduard : Az ifjúkor lélektana. Fosdick E. H. : Az imádság értelme. Incze Gábor dr. : A magyar református imádság a XVI. és XVII. században. A fejlődő gyermek a művészet verőfényében. i. Az egyik idevágó tanulmányban elmondottuk, hogy a pedagógia mai álláspontja szinte egyértelmű azzal az óhajtással, hogy a pedagógus fokozódó művészi aktivitást fejtsen ki munkaterületén. Megállapítottuk, hogy ide tanulságul nem esik a művészet egy ága sem oly közel, mint a színpad. Legjobban megfontolandó előnye ennek az, hogy a művészet több ágához tartozó kivételes szellem koncentrált és izzó teljesítményét itt együtt találja a tanár, aki aztán a művészet több forrásából eredő nemes eszmét, szellemes elgondolást, ötleteket a maga jövő nevelési munkájában a művészi és erkölcsi hatásértékek szempontjából megvizsgálja és felhasználja. Ebben a dolgozatban folytatásul a pedagógiának azt a kétségkívül központi problémáját vesszük vizsgálat alá, amely a művész és a gyermek minden időkre legérdekesebb kapcsolatairól ad képet. Ha a vizsgálat rövid is, de erről a fontos központi nevelési kérdésről meg fogja állapítani, hogy a probléma elméleti oldala kidolgozott, és inkább a tapasztalat, kísérlet és gyakorlat az a másik oldal, amely sok érdekes és súlyos eredményrészletet ígér a nevelés jövőjére vonatkozólag. Itt olyan lehetőségek bontakoznak ki, amelyek háttérbe fognak szorítani minden más nevelési munkamódot és szellemi munkarendet, és a művészet elvei szerint való nevelési eljárás térfoglalását siettetni fogják. Tanulmányunkban többször kifejtettük, hogy az igazi nevelő keresi a nevelés nemesebb inurkamódját, mert nem tud hivatási területén morális parancsokat, száraz tanítási egységeket lélektelenül recitálni, és irtózik az apró leckékre tördelt anyagmásoltatás szomorú lényétől. Előbb tehát talán öntudatlanul, később tudatosan hozzá-