Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Dr. Hamvas Gyula: A fejlődő gyermek a művészet verőfényében
10 Br. Hamvas Gyula : A fejlődő gyermek a művészet verőfényében fordul a művészet elvei szerint való pedagógiai megoldásokhoz, és élménynyujtással nevel és tanít. Hozzányúl bizonyos inspirációkhoz, élményesítésekhez s gyönyörködve a teremtő értékekkel kihozott munkaredményekben, egész világát annak szenteli, hogy a gyermek lelki boltozatai alatt olyan építő munkát végezhessen, aminőt csak a lélek igazi érzékenységével lehet elképzelni. Elmondva ezt a pszichológiai folyamatot, azt hinné az ember, hogy minden evvel az eljárással egyező munkamódszer simán indulhat a maga hódító útjára. Ez azonban nem így van. Az intuitív irányzatú pedagógia ellen régebbi idő óta mindmáig idegenkedés, sőt erős kritikai szellem nyilvánul zökkenői miatt. Az ellenfél sokszor azzal érvel, hogy a művész vagy a művész tanár intuitív meglátásai belenyúlnak egy olyan világba, amely láthatatlan és megfoghatatlan a rendes emberi szem számára, ha a művész szerint ez a láng színes, sőt ragyogó fényforrások hazája is. A mai erkölcsi világrend a ma közölni szokott kultúranyag számára egy ismeretlen világ még ismeretlenebb természetű energiáit felhasználni bizonytalan értékű vállalkozás. Azután meg igaz az — véli tovább a kritika —, hogy vannak a tanárok között is művészek, akik a bergsoni felfogás elgondolásai szerint tevékenykednek, de nem minden tanár művész, ezt a szerencsés lelki alkatot többen nélkülözik. Hogy ez a kritikai álláspont még ma is tagadhatatlanul igen erősen tarthatja magát, annak igen nagy oka van. Akik ma egyedül az intuitív irányzatú pedagógia élethez való jogára eszküsznek, rendszerint fejtegetéseikkel beleszakadtak mélyen az irracionális világ talajába, és erre még a félig-meddig hívők is visszarettentek a követelésüktől. Akik pedig már eleve a hitetlenség dacával fogadták az élménypedagógia valóságokon túl való magyarázatait és összefüggéseit, és sok-sok zökkenőt véltek látni bennük a múlt világ pedagógiai felfogásával szemben, azok makacsul tartják és tartották arcvonalukat az „irracionális“ lehetőségekkel szemben. Amikor ez az intuitív jelenségekkel számoló pedagógia a maga kétségtelen életközelségét domináló irányzattá akarja tenni, sok taktikai lépéssel nem számol. A többi között nem ad jó széles körben publikált kísérleti eredményeket. Vagy ha ad is ilyeneket, ezek nem eléggé kézenfekvők, meggyőzők, és nem tudják hatásosan elnémítani a kétségeskedők ellenvetéseit, amelyek pedig egy sorba hozzák és abban is tartják a katonáikat. Pedig, ha valaki a kísérleti eredményekben előtáruló csodákat valóban végigéli, kell, hogy az említett pedagógiával összefüggő mindenféle neveléselméleti tartalomnak forro jövőt jósoljon. Ilyen állítás csak meggyőző bizonyítékok alapján születhetett meg,se bizonyítékok alapján építhetünk ebben az irányban. E dolgozatban az ezután
