Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 6. szám - Belföldi lapszemle
Belföldi lapszemle. 139 magatartása egészen más. Van osztályigazságérzet. Az osztály tanulóinak egymás iránti és a tanárra irányuló figyelme igen éber, az osztályban kialakuló értékekre nagyon kényes. Erre alapítottam a következő eljárásomat. Az osztályozás előtt egy héttel megkérdeztem minden tanulótól, hogy legjobb lelkiismerete szerint milyen osztályzatot érdemel. Az osztály színe előtt kellett önmagáról ítélnie. Mondhatom, kevés esetben tévedt a tanuló, illetőleg volt különbség kettőnk véleménye között. Néha akadt ugyan egy-egy túlságosan szerény tanuló, akadt álszerény is. Megmondtam nekik a véleményemet. Akadt egy-egy kis ravasz, aki jobb jegyet mondott be abban a reményben, hogy befolyásolhat, de olyan is, aki valóban őszintén máskép ítélte meg önmagát. Ezek közül azokat, akik állandó hanyagságukkal, rossz feleleteikkel semmi kétséget sem hagytak fenn, és újabb megfontolásra teljesen érdemtelenek voltak, elutasítottam. A többire nézve csalatkozhatatlannak nem tartottam magamat és megengedtem, hogy az osztályozásig bármikor az egész anyagból való referálással igazolják önítéletüket. Nem egynek sikerült. Ilyképpen természetszerűleg mód volt arra, hogy egyes tanulók hiányaikat pótolják — s ez is nyereségnek számított — de az idő rövidsége miatt ez csak azoknak sikerülhetett, akik addig is inkább kétesen állottak. Ügy látom, hogy az osztályozás előtti megkérdezésnek vannak előnyei az utólagos megkérdezés fölött. Nem ad módot a diák számára a tanár ítéletének bírálatára, nem hoz oly meglepetést, mely kizár minden korrektívumot, és alkalmat ad a tanárnak arra, hogy a diák tudásáról, szorgalmáról való véleményét összefoglalja, és a diákot önismeretre vezesse. Az illő keretekben való hozzászólás a tanárra nézve is tanulságos. Valamikor azt írtam, hogy ha a didaktikai irodalomnak minden megírt és helyesnek elismert fogását alkalmazni akarjuk, úgy járunk, mint a vasút, ha személyzete minden előírást pontosan megtart. Akkor ugyanis a forgalom megáll. A tanítás se jutna messzire. Fent leírt eljárásomat sem ajánlom általános használatra. Magam is elhagytam olyan osztályokban, amelyeket éveken keresztül tanítottam és úgy ismertük egymást, hogy erre semmi szükség se volt. Egyik-másik tanár egyéniségéhez sem vág úgy, mint érzésem szerint az enyémhez. Azt gondolom mégis, hogy eljárásomat kartársaim nem tartják egészen érdektelennek, és talán lesz, aki maga is megpróbálkozik vele. És mert semmi se új a nap alatt, talán már eddig is megtette. Budapest. Dr. Kardeván Károly. BELFÖLDI LAPSZEMLE Országos Középiskolai Tanáregyesület! Közlöny. Február (6). Papp Zoltán A népi gondolat és a vidéki középiskola c. cikke szerint a falusi középiskolákban is okos szelekció kell, mely megszabadítja őket a nem odavaló elemektől, de azután oktatóinak is a várositól eltérő szellemi és erkölcsi magatartást és érzületet kell tanúsítaniok. A nemzetismereti tárgyaknak központi helye itt még fontosabb, mint a városi iskolákban. A rajz és ének a magyar népi kincseket tárja fel, az idegen nyelveket a magyar gyermek lelkének megfelelően tanítsa. Halaszthatatlan e megújulás a népi elv pedagógiai követelményeinek megfelelően, de évszázadok művelődési értékeinek csorbítása és megtagadása nélkül. — Hodinka László a diáklevelezésekről kezd beszámolót. Március (7). Hajda János Arany János elmaradt tanári kitüntetése címen közöl érdekességeket. Arany nem tudott róla, érzületét ilyenről a Walesi bárdok mutatják azonban tisztán, hiszen még 1867-ben is csak két miniszter (egyik Eötvös) tudta rábeszélni arra, hogy a Szent István-rend kiskeresztjét elfogadja. — Vajlhó László arról elmélkedik, mit és hogyan kérdezzünk az érettségin a magyarból. Cikke veleje ez : a felelés könyvnélkülivel kezdődjék, a szaktanár jegyzéket mutasson be minden könyvnélkül tanult
