Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
116 Hazai és külföldi irodalom. fiú- és leánygimnáziumi tanulója közül 12’5% volt református és 7’1% ev. vallású. Az évkönyv áttekintése szakember számára nélkülözhetetlennek mondható, de a gyermekét nevelő minden szülőnek is igen hasznos tanulságokat nyújthat. Budapest. Rezessy Zoltán. Dorosmai János : Akinek nem inge, ne vegye magára. Kiadja az író ; Sopron, 1942. Ára 3 pengő. 176 oldal, 111 mese. Immár harmadszor írunk Szemlénkben Dorosmai János könyveiről. (Kis mesék nagyoknak, 1937 : 5. szám ; Ferde magyar tornyok között, 1940 : 12. sz.) Dorosmai János könyveinek megjelenését nem előzi meg, nem kíséri hangos híradás, megszületésükről alig tud néhány ember : az író, a nyomdász, egy-két jó barát. A mostani könyvéről azonkívül egy esztétikus és egy Maecenas, akik biztos ítélettel emelték ki garmadaszámra szaporodó könyveink közül Dorosmai Jánosét. Köszönet illeti őket a magyar fabulairodalom nevében. Dorosmai Jánosnak ez a kötete is fabulás könyv, mint volt a „Kis mesék nagyoknak“ című. Szemlénk 1937 : 5. számában minden lényegest elmondottunk a fabuláról is, mint műfajról, és el Dorosmai állatmeséiről is. Könnyen mondhatnék, hogy ez a könyve is olyan jó, mint az első fabulás kötete, tehát sok hozzátennivaiónk nincsen. Nem így van. Dorosmainak ez a könyve több, jobb, finomabb. Első fabulás könyvének bírálatában féltettük az írót a kaptafamódszertől. Fölösleges volt aggodalmunk, mert a mostani mesék tárgyban, hangban változatosabbak. Az első kötet meséi nyersebben szólnak, stílusukban a tömörség mellett darabosságot is találunk, s az író főcélja a szókimondás volt. Mostani könyvében nagyobb a művészi törekvés : a stílus teltebb, melegebb, nem ritkán hangulatos. (Pl. : A Pacsirta és az erdei madarak ; A trombitások ; Nagyság ; A kalitka ; Erdők stb.) Az író nemcsak a mese sajátos szerkezetében törekszik ritmusra, de a stílusban is. Dorosmai alkotó művészete ebben a kötetében nagyot emelkedett, mert mostani meséi a nélkül, hogy erőtlenebbek, kevésbbé célbatalálók volnának, azaz, hogy fullánkjuk ártatlanabb volna: színesebbek. Előbbi kötetében sok a Cvklops-kő (ami adott esetekben értéke a stílusnak), itt már simára csiszolt és gondosan összeillesztett kőkockákból épít, melyekre itt-ott folyondár szalad fel. ( A törött szárnyú fecske ; Tudomány és hit; titkos kívánságok; Tölgyek és Mohák stb.) Ezeken a meséken mind gyakrabban látjuk az író simogató kezét; és szívének nemes érzületét egyre jobban érezzük. A „Kis mesék nagyoknak“ c. könyvében inkább közíró akart lenni Dorosmai, bár már ott is nagy művészettel oldotta meg a fabula tartalmának, terjedelmének és szerkezetének nehéz egyensúlybeli játékát, amely a fabulaírásnak próbaköve. Most sem kisebb és bátortalanabb a közíró, de föltétien nagyobb lett a szépíró. Dorosmai mostani meséi nemcsak igazak, de szépek is. Aki Dorosmai két fabulás könyvét összehasonlítja, nemcsak azt állapíthatja meg, hogy a szépíró lett nagyobb, de azt is, hogy a közíró látóköre is tágult. Benedek Marcell, aki a könyvet sajtó alá rendezte, és a „kévekötés“ tisztes munkáját meleg lélekkel, finom elemzéssel elvégezte, hat csoportba osztotta a meséket. A csoportokon belül azonban ahány mese, annyifelé tekint az író. A többnyire lírai hangulat mögött komolyan és erősen világítja meg a kérdéseket. Nem is gyerekeknek való tréfás fabulák ezek, hanem felnőtteket is megdöbbentő életigazságok. Sajnos : igazságok. Amikor egyik mesét olvassuk a másik után, sokszor nem tudjuk, hogy a meseírót féltsük-e az igazmondásért, vagy a szellemes társalgónak tapsoljunk, aki az állatok ártatlan képében az emberi fogyatkozásokat, gyarlóságokat, gonoszságot, az álcázott bűnöket pompás humorral, néhol pedig, így a Sic vos non vobis c. csoportban éppen nem rejtett iróniával festegeti, rajzolgatja. Mégis Dorosmai közírói hangja sohasem durva, sohasem goromba,
