Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Dr. Péter Zoltán: A középiskolai tanulmányokra való rátermettség előzetes megállapításának kérdéséhez
If 108 Dr. Péter Zoltán: Középiskolai rátermettség kérdéséhez. csupán a vizsga minél észszerűbb rendezésében jusson szerephez, hanem sokkal inkább a pályázók megfigyelésében. Nem elégedhetünk meg a tanító és lelkipásztor írásba foglalt véleményével, bár nem is nélkülözhetjük (az előzetes jelentkezésnél). A családi élet hatását nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ebben a természetes környezetében kell látnunk a gyermekeket. Itt mutatkozik meg természetük a legnyilvánvalóbban, mert a családi életben megrögzött szokások, beszédmód, életforma nyilatkozásait éppen otthonukban tudják legkevésbbé elleplezni. Nem közömbös, hogy milyen környezetből vesszük az anyagot. Nem remélhetünk a középiskolai neveléstől csodát, amely teljesen kiforgatná a gyermeket lényéből, öröklött és családi életében beidegzett szokásaiból, életformájából, amely az egész vonalon megváltoztatná megszokott értékelését, amely egészen új embert teremtene belőle. Csak a legritkább esetekben nyúlhatunk a gyermek elkülönítésének kétesértékű eszközéhez, de általában a családban kell meghagynunk védenceinket a szünidőkre. A család hatását bele kell venni számításainkba. Azért, ha személyes látogatásban meggyőződünk arról, hogy az élénkeszű, elemi iskolában kiváló kisgyermek családjában rend, tisztaság, egymás megbecsülése, igyekvés, szorgalmas munka van otthon, a szegénység ellenére vannak kedvező jelek, akkor bízvást vehetjük pártfogásunkba, mert az iskolai nevelés jó hatását nem fogja lerontani egy lerongyolt környezet. Valamit hazulról is kell hoznia a növendéknek, mert semmiből nem tudunk valamit létrehozni. Azért a legfontosabb a kiválasztásban a környezettanulmány, amit nem bízhatunk senkire, hanem az illetékes gimnázium erre vállalkozó tanárának vagy tanárainak kell végeznie. A kiszálláskor elvégezheti bátran a felvételi vizsgát is (bár ezt lehet az intézetben együtt megtartani az összes folyamodókkal, de külön felesleges kiadást jelent), ami ne álljon sokféléből, elég egy rövid, a gyermek élménykörébe vágó, eszméltető, a jellembe is bepillantást engedő kis fogalmazvány, egy kis számtanfeíadat, aztán beszélgetés a gyermek ismereteinek, válaszkészségének, talpraesettségének, felfogásának megállapítására. A tanító és lelkipásztor bizonyságára főleg a gyermek előéletének, erkölcsi minőségének minél alaposabb megismerése céljából van szükség. Helyes a kérdőív kitöltése is, de legyen ez is minél egyszerűbb, mert a sok kérdés irányítottá teszi a bevallást, zavarokat is okoz, az e tárgyban megkérdezett német tanítók nagy többsége a szabad véleményezés mellett foglalt állást.12 A túlsók adat kitöltése fárasztó és elkedvetlenítő, sokkal többre megyünk a legszükségesebbekre szorítkozó rövid kérdőívvel. Ajánlásban úgysem lesz hiány! Akárhogyan alakítjuk az írásos véleményezést, ezzel nem elégedhetünk meg. Sok minden nem állapítható meg írásbeli jelentésből. Jó megismerni nemcsak az ajánlottat, hanem az ajánlót is. Még a község lakosságának természete, szokásai, erkölcsi világa sem 12 W. 0. Döring : Untersuchungen zur Psychologie des Lehrers. Lipcse, 1925»
