Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Dr. Péter Zoltán: A középiskolai tanulmányokra való rátermettség előzetes megállapításának kérdéséhez
Dr. Péter Zoltán : Középiskolai rátermettség kérdéséhez. 107 Iája. Eljárását, munkamenetét a közepes tehetségűek képességeihez szabja, nem kell tehát ,.tehetségeseket“ keresni, elegendők ide a jó szellemi képességűek is, ha egyébként arravalók erkölcsileg. A mai nevelők nagy része vizsgaellenes. Igazságtalannak tekinti a tanulónak egyetlen vizsgái szereplés alapján való megítélését. Az évvégi osztályzatot a tanuló egész évi magatartása, szorgalma, előmenetele alapján állapítják meg a tanárok. Mennyi gondot ad így is az osztályozás, kivált, ha sorsdöntő jegyek megállapításáról van szó. Most pedig a falusi szegény kisgyermeket egész jövőjét elhatározó vizsgának vetjük alá, hogy „tehetségét“ megállanítsuk, még hozzá a nagyon helyesen összeállított szóbeli és írásbeli feladatokhoz, melyek mégis valami kapcsolatban vannak addigi tanulásával, pszichológiai tehetségvizsgát is iktatunk, mintha az többet és másat mondhatna számunkra, mint az egész, alaposan végzett vizsgálat. A tehetségvizsga egy ma már sok részében túlhaladott természettudományos lélekszcmlélet maradványa. Ez a pozitivizmus világnézetében gyökerező. de végeredményben materialista szemléletmód egyfelől nem ismert lelket, csak lelki jelenségeket, másfelől mégis csodálatos önellenmondással úgy képzelte, hogy ezt fa szerinte nem létező) lelket szét lehet darabolni, és egyes megnyilvánulásait egymástól függetlenül lehet vizsgálni, tehát külön a figyelmet, az emlékezetet, a gondolkodást stb. Legtökéletesebb kifejezése ennek a felfogásnak az ú. n. lelki profil. Ma már mind általánosabban érvénvesiil az az egyedül helyes felfogás, hogy a lélek nem bontható részeire, a léleknek nincsenek egymástól elkülöníthető képességei, hanem a lélek teljesen egységes, szétválaszthatatlan szervezet, melynek minden megnyilvánulásában az egész benne van. Nincs figyelem érdeklődés nélkül, a megfigyelés a jó észrevétel feltétele, a jó észrevételekben gyarapodik a lélek ismerő tevékenysége, mindez összeolvad a lélek belső érdekeltségével, érzelmi hangulatával, értékelésével (az érdekel, amit értékesnek tartok stb.), akarati feszültségével. A lélek élete ösztönrendszerének kifejtésében áll. Ehhez bizonyos szeriekre van szüksége. Nevezzük ezeket a lelki szerveket készségeknek, diszpozícióknak. kénességeknek, vagy ahogy tetszik, ezek mindenképpen a lélek eszközei, melyekkel az öntudatos lélek rendelkezik, s nem fordítva : a képességek, tehetségek, készségek, tulajdonságok összesége alkotja a lelket. A lélek fejlődésében az öntudat fokozatos kifejlődését kell látnunk. Ez a fejlődés a gyermekkorban még igen az elején van. a serdülés hozza meg az öntudat felébredését. A lélek készségeinek fejlődését nagyban elősegíti a megfelelő gondozás, nevelés, irányítás, de hogy az így a lélek rendelkezésére álló készségeket miképnen fogja felhasználni az ifjú, azt már az ő egyénisége szabja meg. Hogv ki fog beválni az életben, az nemcsak az értelmi képességek tízéves korbeli állapotától függ, hanem a lélek egészének minőségétől (akarati erejétől, értékelése nemességétől, energiájának felhasználásától, érzelmei tisztaságától). A hivatásban az egész személyiség érvényesül, nem a tőle mintegy függetlenül gondolt tehetségek juttatják különféle pozíciókba. Az öntudat végül is kifejleszti azokat a készségeit, amelyekre szüksége van, még ha netalán kezdeti adottságai nem is kedvezőek (Demosthenes!). Közkeletű tapasztalat, hányszor mond csődöt a hosszas megismerés, megfigyelés, többoldalú vélemény alapján kialakuló iskolai bizonyítvány minősítése. Más tényezők lépnek közbe, mint amiket az iskola minősít. Már az iskolai vizsgaeredményt sem tisztára elméleti készségek hozzák létre, még kevésbbé az élethivatás betöltésének minőségét, eredményét. Mennyivel kevésbbé lehet sokat építeni egy — idő előtt végzett — tehetségvizsgálat eredménvérel Hogyan járjunk hát el, miképpen válasszuk ki a jelentkezők közül legrátermettebbeket a segélyezésre? Minél természetesebben, minél kevesebb feltűnést keltve, minél kevesebb vizsgáztatással, minél többoldalú és hosszabb időre kiterjedő megfigyelés alapján. Nem mellőzhető az alapos lélektani képzettség. Ez azonban ne
