Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
88 Hazai és külföldi irodalom. A nagy reformátorok korát a protestáns teológiában az ortodoxia váltja fel, melyet a hittételekhez való betűszerinti ragaszkodás jellemez, s ahol a dogmáknak „egész katolikus jellegű tekintélye \an“. Ennek az irányzatnak tökéletesen megfelelt a káték szószerinti taníttatása. Ezzel akarták a tiszta tant átadni és a tanulót az egyház számára megtartani. Nagyon rövid ideig tartó egészséges áramlatot hozott a pietizmus Francke-val és Spenerrel a XVII. század közepén. A pietizmus nyomán nálunk Bél Mátyás pozsonyi iskolájában a vallástanítás alapjává és középpontjává a Bibliát tette. A pietizmust eltemette az új európai eszmeáramlat: a felvilágosodás. A felvilágosodás és a racionalizmus Herbart—Ziller-féle pedagógiája két évszázadon keresztül, sőt még napjainkban is, ránehezedett az európai pedagógiai gondolkodásra és formális fokozataival, egyoldalú intellektualizmusával hatalmába kerítette a valláspedagógiát is. Ez az irányzat azt hiszi, hogy a vallás megtanítható, hogy a vallásos képzetek vallásos életfolyamatokat indíthatnak el. Ennek az irányzatnak a hatása alatt olyan tantervek keletkeztek (például hazánkban az 1861-es erdőbényei és az 1884-es konventi gimnáziumi tanterv), amelyek tudománnyá, mégpedig minden metafizikai előfeltételtől mentes, immanens tudománnyá tették a keresztyén vallást. Jellemzik ezeket, a tanterveket a vallástörténeti és összehasonlító vallástani tárgyak, amelyek a keresztyén vallást úgy tárgyalják, mint az egyetemes vallástörténeti fejlődés egy fokát, s akijelentést olyan történeti terméknek tüntetik fel, amely idővel túl is haladható. Nem csuda, hogy az ilyen tanítás nyomán protestáns középosztályunk elveszítette konfesszionális jellegét! Ennek a végzetesen hibás teológiai felfogásnak a helytelenségét az európai kultúra válsága előtt egy évszázadai meglátta a nagy dán : Kierkegaard. Kierkegaard az antropológia magyarázó elvéül újból Istent álh'tja oda, s hangsúlyozza, hogy az ember a maga valóságában emberi észből és spekulatív úton nem érthető meg, hanem csak egyedül Isten Igéjéből hit által. Ezzel elindítja az ú. n. existenciális filozófiai irányt, a teológiában pedig megindítja azt a harcot, amely napjaink dialektikai teológiájához vezetett. Ez az irányzat igyekszik visszatérni a Biblia, az őskeresztyénség és a nagy reformátorok teocentrikus felfogásához. Hirdeti, hogy az Isten által teremtett ember nem ura, hanem sáfárja a világnak, hogy a bűn nem negatívum, nem tökéletlenség, vagy valaminek a hiánya, hanem pozitív rossz : engedetlenség az Isten iránt. Hogy a cselekedet nem üdvözít, mert nem a gyümölcs teszi a fát jóvá, a ház az építőt mesterré, hanem megfordítva : a hit által jóvátett ember cselekedetei jók. Ennek az új felfogásnak a hatása alatt keletkezett az 1923-as konventi középiskolai vallástanítási tanterv, amely szerint a magyar református gimnáziumok ma is tanítanak. Sajnos azonban, csak a magyarázó megjegyzésekben emlékezik meg a megváltozott idők igényeiről, s tükörképe lesz annak a teológiai bizonytalanságnak és önállótlanságnak, amely a világháború utáni évek magyar református teológiai gondolkodását annyira jellemzi. Tipikus átmeneti mű : túlhaladottnak minősíti a régit a nélkül, hogy maga újat jelentene. Sem célkitűzésében, sem anyagában nem bibliai. A vallásos nevelés lehetősége, célja, eszközlője, anyaga, alanya mint tisztán teológiai probléma, fel sem merül benne. A könyv harmadik, reánk nézve legfontosabb fejezetében elemi és középiskolai vallástanításunk megreformálására vonatkozó nézeteit fejti ki a szerző. Barth és Thurneysen nyomán indul el, és az ő nézeteiket igyekszik továbbfejleszteni. És igazat kell neki adnunk! Véleménye szerint a vallástanítás mai anyaga és a Biblia között fennálló viszonyt meg kell fordítani. Nem kommentár a Biblia az egyháztörténeti, vallástörténeti, erkölcstani, szertartástani, apologetikai anyag mellett, hanem a vallástanítás lényeges, mással nem pótolható főanyaga, az isteni kijelentés írásbeli foglalata. És pedig a teljes Biblia, mert a megcsonkított Biblia meghamisított Biblia. A Biblia teljességére, organikus egységére akar rámutatni azzal is, hogy az egyes osztályok tananyagában párhuzamosan használja az Ó- és Újszövetséget.
