Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
86 Hazai és külföldi irodalom. átadták helyeiket erre az alkalomra. Legációk tapasztalatain edzett fiúk voltak a szónokok, akiket nem zavart a zsúfolt templom kíváncsi hallgatósága. Eddigi falunapjaink legfőbb pontja a délutáni műsoros előadás volt. Iskolatermek szorongó tömege hallgatta a két hónapja alakult önképzőköri regőscsoport dalait, felolvasásokat a magyar sorskérdésekről, víg- és komoly szavalatokat, novellát és pataki diákanekdotát vegyesen. A változatos, könnyen pergő műsor mindannyiszor megtette a hatását. Hát még az utána következő közös nótázás! Mikor hol a falusiak, hol a diákok énekeltek versenyezve! Zengett a zsúfolt terem az énektől, csengett egy-egy tréfás daltól. S mikor az otthonról hozott vetítőgép csóvája a fehér falon cikázott, sokan álltak lenyűgözve az ismeretlen sürgés-forgás láttán. Volt olyan is ■— nem is egy -—, aki akkor látott életében először filmet! Közben este lett. A lelkipásztor megköszöni a szereplést, mi a szíves vendéglátást. Az utcán már várnak a szekerek. De még hátra van a perselyezés. Mindenki tud róla jó előre, a célját is tudja. Érti, hogy filléreivel szegény falusiakon segít. Mert az összegyűlt pénz a tehetségvizsga-alapra megy! Szegény falusi diák költségei térülnek meg abból. S hogy csakugyan így lesz, az eddigi négy kiszállásunk eredménye — csaknem 120 P — biztosítja. Amit év elején tervezgettünk, lassan valósággá válik. Üjszerű munkatervünk felrázta az önképzőkör tagjait. Szakosztályaink — különösen a táj- és népkutató — kitűnő anyagot találnak egy-egy kiszállás alkalmával. Igyekszünk majd a hallottakat feldolgozni és hozzáférhetővé tenni. Második regőscsapatunk máris megalakult. Tavasszal egyszerre két szereplő-gárdánk indulhat útnak, hogy az ősszel meglátogatott helyeket újra végigjárja. Meghívások érkeznek távolabbi falvak lelkipásztoraitól is. A tanári kar a gimnáziumi igazgatóval az élén magáévá tette az ügyet, s nincs nagy gond a kísérő tanárok kiválasztásánál sem. Fontos kérdés ezek után, hogy nem torpan-e meg az otthoni, iskolai önképzőköri munka, ha a működési terület eltolódik? Egyáltalában nem! Falunapot csak minden második, inkább harmadik héten tartunk. Közben folyik a szorosabb értelemben vett önképzőköri élet, melynek egy-egy kiszállásról adott beszámoló újszerű elevenséget ad. Máskor meg a falunapon műsorra kerülő számok szerepelnek a közös gyűlésen, s csak csiszoltan, lehető legjobb formájukban jutnak el a faluba. Érdekes körforgás ez : amennyit adunk, legalább annyit kapunk is. Ezenfelül eiősítjük az iskola és falu kapcsolatát; szereplő diákjaink első kézből ismerik meg a falu problémáit, küzdelmes életét. Viszont a falusi ember is érezheti, hogy közeledésünk őszinte, és nem csak érdeklődő kíváncsiság, hanem az egymást megismerni akaró szeretet visz el közéjük. A Magyar Ütban megjelent körlevelünk után erről a helyről is ajánljuk az önképzőkörök vezetőinek a falunapok tartását, sok sikert és eredményes munkát kívánva. Sárospatak. Dr. Maller Sándor. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM' Dr. Farkas Ignác: Katechétikai alapvetés. A Teológiai Tanulmányok sorozatában jelent meg ez a könyv. Megvallom : alig tudtam a kezemből letenni, amíg végig nem olvastam. És most szeretném minden református tanárnak és tanítónak nagyon melegen a figyelmébe ajánlani. Mert nemcsak a katechéták tanulhatnak belőle, hanem mindnyájan, akik hivatásból vagy hivatalból református pedagógusok vagyunk. És nemcsak vallástanításunkra vonatkozólag szűrhetjük le belőle a tanulságokat, hanem református iskoláink célkitűzésére, feladatára, munkájára vonatkozólag is. Érdekes, eszméltető, őszinte, határozott írás. Dicséretére válik a fiatal szerzőnek, s nagy ígéretté tesz^'őt egyházunk és a református pedagógia számára.
