Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 4. szám - Megjegyzések
Megjegyzések 85 volna, és a mai gimnázium szervezetének felépítésére föltétlenül jó hatással lettek volna. A protestáns iskola hagyományai nem ismerik a módszertúltengést. Az anyag felhalmozását pedig elkerülik a megfelelően alkalmazott „bölcs mérséklettel“, amelyet a különböző irányú stúdiumoknak a tantervbe való beállításánál, beosztásánál gyakorolnak. A tantervi kezdeményezések, amelyekben a protestáns iskola hagyományos szelleme uralkodik, erről tanúskodnak. Ezek a jelenségek a magyar protestáns tanár hivatástudatának erősítésére, kívánatos fejlődésének megfelelő irányítására méltán szolgálnak. Budapest. Dr. Philipp Kálmán. MEGTEGYZÉSEK I ______________________________ Az Önképzőkörök ügyében. (A sárospataki önképzőkör falunapjai.) Minden évben tisztességgel eltemetjük, de makacsul feltámad szeptember vége felé. Évkönyveink tanúskodnak idült betegségéről, de a biztos szert még csak részben sikerült olykor-olykor megtalálni. Nagyon szívós, mint minden egyesület. Ha egyszer megvan, nehezen múlik ki végkép. Makacs és akaratos tetszhalott. Voltaképpen senki sem akar pontot tenni az önképzőkör pályafutására. Ezt nem is lehet! De abban mindenki egyetért, hogy új életet, új munkaterületet kell nyitni számára : vérátömlesztést a halódó testbe. Mert ahogy van, csak teng évről-évre. Csak a régi, évtizedek által szentesített keret maradhat: a tartalomnak meg kell újulnia. A sárospataki református gimnázium „Erdélyi János“ önképzőköre erre gondolt, mikor nagy névadójához méltó s Pataknak csakugyan megfelelő tartalmat próbált adni a kör számára. A négyévszázados intézethez sok név tapadt eddig, de legjellemzőbben „A szegények iskolája“ elnevezés. Jellemző, de nem kizárólagos név, melyre Patak mindig büszke volt és ma is eredményesen büszke, mikor tehetséges szegénysorsúak megsegítésével példát mutat a magyar tehetség-mentésre, miközben valóságos szellemi telepítést végez. Patak állandó kapcsolata a faluval ezzel csak mélyül. Növendékei túlnyomóan ma is falusiak. Mi sem volt sikert ígérőbb gondolat az idei önképzőköri munkaterv kijelölésénél, mint ennek a szoros kapcsolatnak még szorosabbá tétele, de úgy, hogy falu is, diák is egyformán kivegye részét a munkából, de az eredményből is. A kör ifjúsága falunapok tartásával igyekezett új területet hódítani az önképzőköri munka számára. A terv vjlósággá vált. Négy, sikerben és eredményben gazdag kiszállás megmutatta, hogy jó nyomon járunk. A közeli falvak lelkipásztorai készítették cjő a gyülekezetekben a szombaton vagy vasárnaponként tartott falunapot. Ők intézték el az elszállásolást is. Mire megérkeztünk, mindenki várt, és szeretettel várt. Egy-egy kiszállás alkalmával lehetőleg minél többet és sokfélét igyekeztünk adni. A reggeli vasárnapi iskolát diák vezette. Nótázás, játék, mese volt a programm. Megtörtént, hogy nem akarták elengedni a vezető nyolcadikost a gyerekek, és faiuhosszat kísérgették ide-oda. Máskor meg, búcsúzóul, tömött gyereksorfal volt az elismerés. Délelőtt és délután diák végezte az istentiszteletet. Még a kántor urak is
