Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Garai József: A szelekció és a líceum
Ur. Gurui József : A szelekció és u líceum. a nagyközönség véleménye és nem utolsó sorban a tanítónői nagyarányú túltermelés, mind a leánylíceumok benépesedése és a tanítónői Akadémiák esetleges átmeneti elnéptelenedése mellett szólnak. A helyzet addig még változhat. A fiúlíceumokban az elmúlt tanévben mutatkozó létszámcsökkentés bizony egyes nem állami líceumokra nézve lét- vagy nem-lét kérdésévé vált, annál is inkább, mert még most sem dőlt el mindenütt, hogy az illető líceum Akadémiával kapcsolatos lesz-e vagy sem. Ezért egyes intézetekben a létszámnak mindenáron való felemelése erősen szembetűnik. Ez természetesen a szelekció rovására megy. Egv-egy ilyen iskola netaláni megszűnése a tanszémélyzetet súlyosan érintené. Nagyon találóan jegyzi meg Fehér Gúbür a már említett cikkben, hogy „olyan ez a helyzet, mintha a bíróságnál a vádlottnak joga volna bíráját szabadon választani, s viszont a bírál; pedig csak azzal a feltétellel tarthatnák meg állásukat, ha évenként egy bizonyos számú perük van“. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a „könnyebb“ intézetek növendékeinek létszáma emelkedni fog a „nehezebb“, a szelekciót jobban végrehajtókkal szemben. A líceumok benépesítésé re az illetékes tényezők mindent megtettek, e téren azonban a törekvések csak egyirányúak voltak. Elsősorban arra törekedtek, hogy a középiskolákból kiszorult és gyengébb tanulóanyag megtalálja a maga iskolatípusát. Szükséges azonban a másik irányban is lépéseket tenni. Jöjjenek a líceumba a jobb tanulók is. E kérdés háttere anyagi természetű. A jobb bizonyítványnyal rendelkező és tanítói pályára lépő ifjúság legnagyobb része a társadalmi alsóbb néposztályból, a felfelé való regenerálódás folytán a szegényebb néposztályból került ki eddig. Úgy látszik, hogy e téren a jövőben sem igen lesz változás. A líceumba felvett, illetőleg felvételüket kért jobb tanulók olyan arányú kedvezményeket kérnek, és legnagyobb része rá is szorul arra, hogy a fenntartókat sokszor komoly nehézségek elé állítják. Szükséges volna az ösztöndíjrendszer kibővítése, a segélyek felemelése, hogy ezen értékes elem, mely a tanítói pályára készülők tekintélyes részét alkotta eddig is, ezután is itt végezhesse tanulmányait. A benépesítés kérdésével függ' össze a korhatár kérdése is. Ez ugyanis az 1. osztályba felvehetők részére 14:—17. év. Mint az eddigi tapasztalat bizonyítja, ezt mindezideig szigorúan meg is tartották. Mégis szükségesnek látszik, hogy egyénenkénti elbírálás alapján egyes igazán kivételnek számító esetben a korengedély megadassák. Ily esetek, mint a tapasztalat bizonyítja, előfordulnak (évekig tartó betegség, a Felvidék visszacsatolása által előálló tanéweszteség stb.). A közelmúltban megjelent Líceumi Rendtartásnak itt csak egy, a szelekciót érintő pontját említjük meg. A Rendtartás ugyanis megengedi, hogy a javító vizsgálat nemcsak abban az intézetben tehető le, amelyben a növendék elégtelen érdemjegyét kapta, hanem bármely más líceumban. Csakhogy tanulmányait ott kell folytatnia, ahol azt letette a növendék. Mondanunk sem kell, hogy a szelekciót ez az intéz-
