Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Garai József: A szelekció és a líceum
I)r. dar ni .József : A szelekció és a líceum. ló kar jogos igénye teljesedésének is : a képzési időben és a képzés minőségében rejlő különbség kell, hogy a fizetésben is éreztesse hatását. Ha a magyar közoktatásügy múltját nézzük, megállapíthatjuk azt, hogy a szelekció terén bizonyos hullámzás tapasztalható. Egyes időszakokban szigorúan végrehajtották, máskor bizonyos okokból enyhébben kezelték. Fehér Gábor szerint (Prof. Tanügyi Szemle, 1938 febr. 78. o.) : ,,A XIX. században rohamosan fejlődő gépkultúra ugyanis annyi lateinert igényelt, hogy az iskolák ennek a mindig növekvő igénynek csak úgy tudtak eleget tenni, ha a tanulókkal szemben való követelményeket redukálták. Sok volt az állás, kevés az ember.“ A helyzetet akkor sem mondhattuk kedvezőnek ezen a téren, de ma sem. Egy bizonyos, hogy a szelekció szükségességét mindenki érzi, mégis „a rejtély éppen az, hogy van egy nagyfontosságú pedagógiai kérdés, amelyben mindenki egyetért és amelyet — úgy látszik — mégsem lehet megvalósítani“ (4. o.). A szelekció összefügg az osztályozással, azon alapszik. Ezért a következő kérdéseket kell vizsgálnunk : 1. a szülők véleménye az osztályozásról; 2. a tanárság véleménye az osztályozásról ; 3. az osztályozás megjavítása. Nincs itt terünk arra, hogy az osztályozás kérdését részletesen megvilágítsuk, akár a közösség, akár a növendék lelki alkata szempontjából, csupán amennyire ez a tárgyalt kérdéssel összefügg, annyit említünk meg e helyen. A szülők nincsenek elragadtatva az osztályozástól. Ez érthető is. Hiszen annak mikéntjéről, legtöbbször gyermekeik révén értesülnek. A gyermek pedig a saját szemszögéből adja elő, könnyen hajlik a felé, hogy bizony igazságtalanul vádolja tanárát. Ehhez járul a jó barátok, az osztálytársak véleménye is. Különben is a szülők többségének szeme előtt nem az lebeg, hogy gyermeke minél többet tudjon, hanem az, hogy minél jobb bizonyítványt hozzon haza. Ez nagy mértékben érthető is. Addig, amíg társadalmunknak a bizonyítvány minden- hatóságába vetett hite meg nem rendül, addig ez így is lesz. A tanárság legnagyobb része nem szívesen osztályoz. Azt hiszem, már ebben a tényben benne van a tanárság véleménye is. Aki lelki- ismeretesen, körültekintéssel akarja e téren munkáját végezni, azt itt is, ott is különböző befolyások érik, szándékától el akarják téríteni, igen gyakran saját tanártársai is. Az ilyen rövid idő alatt belátja sokszor, hogy az alapos osztályozás különféle kellemetlenségekkel jár. Kényelmesebb álláspont : kapjon mindenki jobb jegyet, mint amit megérdemel, és akkor a kellemetlenségek megszűnnek. így a tanár két sőt sokszor több malomkő között őrlődik eredménytelenül. A tanárság véleménye az is, hogy az osztályozás mai formája javításra szorul. A négy fokozatból álló osztályozási rendszer nem tartozik a legszerencsésebb megoldások közé. így ugyanis nincs középső jegy, már pedig köztudomású, hogy közepes tanulók is vannak. Ezért a páratlan számú jegyből álló osztályozási fokozatok megfelelőbbek. Másrészt az is igaz, hogy ily kevés jegy esetén az elválasztás az egyes fokozatok között igen nehéz. Szükséges tehát az érdemjegyek számának emelése. így az osztályozás külső feltételei jobban biztosítva í*
