Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Garai József: A szelekció és a líceum
Dr. Gnrai József : A szelekció és a líceum. 74 hogy a közvélemény tájékoztatására az igazgatók szülői értekezleteket, hírlapi hirdetéseket stb. használjanak fel, és minden alkalmat ragadjanak meg, amely a líceumok benépesítésére alkalmas. A líceumok benépesítését célozta az a múltban megjelent rendelet is, hogy a középiskolákból kiszorult gyengébb növendékek a líceumban helyei nyerjenek. Kétségtelen, hogy a líceum benépesítése volt az oka e rendelet kiadásának, azonban már a líceum első évében tapasztalható volt szerte az országban, hogy ama bizonyos „vándordiákok“ a líceumokat isjfelkeresték. Még így is a régi tanítóképzőkhöz viszonyítva, létszámcsökkenés állt elő. Jelen esetben azonban e létszámcsökkenés a minőség csökkenésével is együttjárt. Általános volt a panasz a tanév folyamán is a líceumi növendékek gyenge előmenetele miatt. A Magifar Tanítóképző ben is többször szereplő tételként állapította ezt meg a tanítóképzőintézeti tanárság. A létszámcsökkentés a kisebbik baj, hiszen az 1938 : XIII. és XIV. te.-kék megalkotásának ez is egyik oka volt. A minőségcsökkenés azonban a tanítóképzés szempontjából hátrányos. Hiszen ezen gyengébb minőségű tanulóanyagból kell kiválogatni azokat, akik az 1938. évi XIV. te. alapján szervezett tanítóképző-akadémiára kerülnek. Éppen ezzel van kapcsolatban a líceumban alkalmazandó helyes szelekció kérdése. A jelenlegi — reméljük átmeneti időszak alatti állapot, hogy ez új iskola a helyzettel kénytelen bizonyos fokig megalkudni. Áz érdemjegyek felértékelése itt is tapasztalható, ez pedig a gyengébb minőség következménye. A líceumban a tanulókkal szemben felállított követelmények sok tekintetben egyszerűsödtek. Ahol látszólag jobb a tanulmányi eredmény, ott is igen gyakran, ha a dolgok mélyére nézünk, rátalálunk az engedékenységre, a körülményekkel való kénytelen megalkuvásra. Nem kétséges, hogy a szelekció szükségességét mindenki belátja. Mint említettük, a jelzett törvény megalkotásának egyik mellék- körülménye a tanítóban mutatkozó túltermelés volt. Előreláthatólag túltermeléstől ezután nem kell félnünk. Más kérdés az esetleges elnéptelenedés kérdése. Hiszen a tanítói oklevél megszerzéséhez a líceumi érettségi után kettő év szükséges, a polgári iskolai tanári oklevél megszerzéséhez pl. négy év. A különbözet -— két év — kedvezőbb fizetési osztályba való jutást jelent, ami már most gondolkodóba ejt több líceumi növendéket, illetőleg szülőt. A helyzet tehát e téren az volna, hogy számolni kell a tanítóképző-akadémia elnéptelenedésével. A líceumot elvégzett növendékek egy része nem lép úgysem nevelői, tanítói, tanári pályára. Ha a minőség szempontjából nézzük a kérdést, nem kétséges, hogy a legjobbak a tanári pályára lépnek. De ez így volt eddig is, vethetné fel valaki a kérdést. Igen, ez igaz, azonban eddig azután mentek tanári pályára, miután tanítói oklevelüket megszerezték. Eddig a tanítói és a tanári oklevél megszerzése között négy év volt a különbség, most ez kettőre fog csökkenni. Ha a kérdés kielégítő megoldásán gondolkodunk, mást meg nem állapíthatunk, csak azt, hogy feltétlenül be kell következnie a tanítói
