Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Garai József: A szelekció és a líceum
Dr. Garoi József : A szelekció és a líceum. 73 A szelekció és a líceum. Az 1938. évi XIII. te.-kel szervezett és az 1938—39. tanévben megnyílt líceumok elé megoldásra váró feladatok tornyosulnak. A jelenség nem új. így volt ez minden újonnan alakult iskolafajjal, így pi- a mostani mezőgazdasági középiskolákkal (volt felső-mezőgazdasági iskola), a kereskedelmi középiskolával (volt felsőkereskedelmi iskola) stb. E megoldásra váró kérdések közül itt egyet említünk meg : a szelekció ügyét. Sajátságos jelenség, hogy amint a magyar közoktatásban új iskolatípus jelenik meg, mindjárt feltűnnek ama „szabadon portyázó vándordiákok“, akiknek dúlásairól Csanády Sándor megszívlelendő cikket írt a Nevelésügyi Szemle multévi május havi számában. Hogy ezek intézetről intézetre vándorolva nincsenek hasznára a nevelőmunkának, az bizonyos. De bizonyos az is, hogy a szülők mindent elkövetnek, hogy gyermekeik minél magasabb iskolát végezhessenek. Ismerek szülőket, akik egyik intézetben addig könyörögtek, míg nagy nehézséggel sikerült a középiskola alsó négy osztályát gyermekükkel elvégeztetni. Megígérték, hogy tovább azon intézetben nem járatják gyermeküket. Ezt meg is tették. A tanév végén más intézetbe vitték gyermeküket, ahol ugyanezen módon az érettségi elnyerésével bajlódtak. Közben, természetes, hogy intézetet többször változtattak ; a módszer mindig azonos volt. Egy új iskolatípus alakulásának első éveiben az egyik növendék pl. nyíltan kijelentette tanárai előtt, hogy ő csak „tanulmányúton“ van, engedjék át, úgyis más intézetbe fog menni. A lelkiismeretesség, az igazságosság álláspontja e kérdésben világos : ha valaki lelkiismeretes mérlegelés alapján megérdemli, hogy felsőbb osztályba lépjen, engedjük át, de ha nem, akkor ily okok se tegyék lehetővé a felsőbb osztályba való jutást. Hiszen így egyik iskola, illetőleg iskolafaj a másikra szabadítja selejtes növendékeit. Ahol pedig esetleg az elbírálás könnyebb alapokon nyugszik, ott valóságos „vándorgócpontok“ alakulhatnak ki. Ily veszedelem könnyen fenyegetheti a líceumokat is, nem pusztán az előbb említett ok miatt, hanem a szervezéssel járó nehézségek miatt is. A képzés ideje voltaképpen öt évről hatra emelkedett, és ezzel együttjárhat ezen új iskolatípus bizonyos fokú elnéptelenedése is. A közvélemény még nincs eléggé tájékozódva a líceumról, másrészt az új iskolatípusokat a magyar közvélemény mindig bizonyos fokú idegenkedéssel fogadta. Ami a tájékoztatást illeti, azt a tanügyi hatóságok kellőkép irányítják. Legutóbb is rendelet jelent meg arról, i
