Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 2. szám - Kövendi Dénes: A túlterhelés kérdéséhez
4o Kövendi Dénes : A túlterhelés kérdéséhez. hiszen neki van szentelve a homlok ! (L. Kerényi id. in.-ban a fiamén Dialis- ról, Juppiler „eleven szobráról“ szóló szép fejtegetéseket.) Ilyen komoly és egészséges látás-mód, amely a testi és szellemi alkotás pillanatát, az alkotó vágyat osztatlan, benső egységben és szentnek látja : mennyire hiányzik hasadt lelkű korunkban ; s mily üdvös lenne épp a serdülő korban annak felismerése, hogy a nyugtalanító, határozatlan vágyat a szellemi szépség és alkotás irányában is fel lehet használni, s ez utóbbi is „természetes“ megnyilatkozás, hiszen a természeten : Szellem „látszik át“. (A Múzsák : /omís-nymphák : a Hórák : az évszakok, és áz erkölcsi rend istennői stb.) E látás-mód betetőzése Platon ; az egész természet : ideák kifejeződése a Térben. A Tér matematikai-geometriai struktúrája ad létet az anyagnak. Hogy mennyire rokon ez a modern fizika felfogásával, már Jeans rámutatott. Nincs gondolatrendszer, ahol a matematikai természettudomány oly előkelő helyet foglalna el, mint Platónnál, aki é tudomány emberképző jelentőségét is jól látta. S úgy ő, mint az egész görög gondolkodás azzal a felfogásával, mely szerint a Természet : nem mechanizmus, hanem : élő, lelkes, célszerűen cselekvő valóság, ismét a mai tudomány felfogásával rokon. Platon világképe mintája annak, hogy a természettudomány, vallás és erkölcs világa természetesen : egy. Hiszen a természet rendje : az isteni szellem megnyilatkozása. (Nem pedig : az emberi szellem formáló működésének eredménye, mint Kant vélte.) Az erkölcs pedig : ugyanannak a harmóniának, arányosságnak megjelenése az emberi életben, amely arányosság a Kozmosz életében uralkodik. Az egységes világnézet örök mintaképe Platon : csak be kell illeszteni a mai tudomány eredményeit az ő épületének nagy vonalaiba. Hiszen a mai természettudomány : anyag-fogalmával, indeterminizmusával, a célszerűség- és léleknek a természetben ható tényezőül való elismerésével — épp alkalmas lenne egy platoni szellemű szintézisre. S nem oszthatjuk azt a felfogást, hogy műfordítások pótolhatnák az antik eredetit. Az emberiség közkincsévé vált horatiusi ódákat pl. senki se fogja műfordításban idézni vagy önmagának felidézni. Sok szép tárgyi ismeretet és esztétikai élvezet épp az eredeti szöveg olvasásával lehet az iskolában is szerezni: az eredeti szöveg szépsége sokkal jobban inspirál erre. Csak ne riadjunk vissza a kurzív olvasástól! Ezért nem tudjuk helyeselni — az V. o.-tól kezdve — a túl-rövid, kevés szemelvényt adó latin tankönyveket. Hogy a görög nyelvet és kultúrát hogyan lehet a héberrel egy sorba állítani — azt dr. Törös cikkéig el se képzeltük. Meg vagyunk győződve az Ó-Testamentum örök vallásos értékéről, de a görögség jelentősége egész kultúránkra sokkal átfogóbb. Ne a szülők laikus felfogása után induljunk, hanem az antikvitás értékeit magunkévá téve, próbáljuk őket meggyőzni, hogy történelmi, irodalmi hajlamú gyermekeiket görögre taníttassák. Hasson át bennünket s általunk a társadalmat annak felismerése. hogy az ántikvitás tanulmánya ma époly renaissanceát éli, mint a fizika. Az említett műveken kívül Walter F. Otto : „Die Götter Griechenlands“, K. Heinhardt : „Sophokles“, Altheim : „Epochen der röm. Geschichte“ Kerényi Károly: „Apollon“ c. művei egy-egy mérföldköve ennek az új, lelkes, művészi felfogásnak. Nagy Miklós kartarsunk Törös dr.-ral egy véleményen van a latin visszafejlesztését, s a görög kiküszöböléséi illetőleg. De Törös dr. cikkét elolvasva — azt hisszük —, ő is megborzadt a szellemektől, miket felidézett : hova vezet, ha utilitárius, hangulati szempontokat hagyunk szóhoz jutni! Ha Nagy Miklós szerint a latin unalmas Törös dr. szerint a „levezetésekkel ábrándítjuk ki a természet szere- tetéből az ifjút“. „Maradjunk meg — tehát — az értelmes és lelkes leírásoknál“ (a /e/ső-osztályos fizikában!). S altkor a fizika felső- osztályos óraszámából „bízvást“ „el lehet venni 2—2 őt!“ Potenciál- elmélet helyett villanycsengőt javíttassunk. De az algebra se jár
