Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 2. szám - Oppel Imre: A rekonstruálás lényege és módszere
34 Oppel Imre : A rekonstruálás lényege és módszere. 6. A tapintás útján való ingerhatás elérésére jól bekötöm a rajzoló szemét, kezébe adom a lerajzolandó tárgyat, hogy szemei helyett ujjait, tapintó érzékeit használja fel a forma meglátása céljából. A látósugarak helyett, így a tapintó érzék idegszálai adják majd tudtára a központi agynak, hogy mi a feladat, miről kell képzeti képet, majd rekonstruált rajzot alkotnia! Épúgy, mint a vak ember, a rajzoló is, végigtapogatva a tárgyat, teljesen tudomásul veszi, meglátja a modell teljes alakját, a részletek formáját és arányait. A képzeti kép ugyanolyan lesz, mintha csak szemünket használtuk volna. Nagyon fontos, hogy az ujjainkkal való megfigyelés tartama alatt lehetőleg teljes csend legyen, mert különben a megfigyelő idegek koncentrálása — gyermekekről, tanulókról lévén szó — szinte lehetetlenség, vagy legalább is nagyon nehéz. A lerajzolandó tér- vagy plasztikus formának gondos körültapintás útján való appercipiálása után kezdődik a megalkotott képzeti képnek — a már tárgyalt módozatokhoz hasonlóan — rajzbéli rekonstruálása. Az első vázlat felvetése után ajánlatos — a bekötött szemű rajzolónak — mégegyszer kézbe adni a tárgyat, hogy az elhomályosodó képzeti kép felfrissíttessék. Ez az eljárás esetleg többször is megismételhető. A rajz elkészülte után a rajzoló maga tartozik — most azonban már nyitott szemmel — kikeresni az előbb már lerajzolt modellt. Ez a művelet egy cseppet sem fog tovább tartani, mintha az előbb — a tapintó szervek helyett a vizuális úton történt volna a megfigyelés. Sőt nemcsak a modell kikeresése nem tart tovább, hanem még az elkészített rajz se lesz rosszabb — kevésbbé sikerült —, mint ha az igazi — arra teremtett — látószerveinkkel végeztük volna a meglátást. Ez a kísérleti mód megdönthetetlenül bizonyítja azt a tényt, hogy még rossz szemmel is készíthetek jó rajzot, ha különben van képességem normális értelmi munkára, gondolkozáson alapuló megfigyelésre, megértésre, szóval, ha van egy kis rajzi intelligenciám is. Bizonyságtétele ez a módszer a rajz alól való felmentés abszolút helytelenségének, még azon a címen is, hogy rossz a tanuló szeme. Karlovszky Bertalan, elhunyt nagynevű festőművészünk a legjobb magyar figuralista, egyik szemére teljesen vak volt, a másikra pedig csak keveset látott, de rajzolni — azt tudott. Nem a szem a fontos a rajzolásnál, vagy a sokat emlegetett kézügyesség, hanem az értelem, a gondolkodni tudás. Az intelligens tanuló a legtöbb esetben, ha már másként nem, hát erős akarattal jó megfigyelő és egyúttal jó rajzoló is. 7. A hallás útján való meglátás lényege abban áll, hogy a képzeti kép előidézése céljából nem a látóidegek útján való közvetlen, avagy a tapintás segítségével közvetett ingerek rezegtetik meg agyunk laterna magikájának érzékeny felületét, hanem a beszéd, a szavakkal való leírás. Pontos körülírással, szavakkal, világos mondatok alakjában beszéljük el, képzeltetjük el a lerajzolandó, rekonstruálandó tárgy alakját, nagyságát, helyzetét, az egyes részek egymáshoz és az egészhez való arányait, szerkezetét, méreteit, sőt ha szükséges, színét is, nevén nevezve mindent.
