Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 2. szám - Oppel Imre: A rekonstruálás lényege és módszere
Oppel Imre : A rekonstruálás lényege és módszere. 33 sebb tulajdonságoknak élőszóval való megjelölésével tudatosabbá teszem az ingerhatást. Az előbbi esetben tisztán automatikus képzeti kép-képződés áll elő, itt a tudatot, az értelmet is felsorakoztatjuk. Amikor a megfigyelt jelenségeket szavakba is foglaljuk, a nveit megfigyelésekkel nagyon erősítjük a vizuális úton — automatikusan — megszerzett mgerhatást és képzeti képet. Az előbbi esetben főkép a művészi tehetséggel megáldottaknál látunk nagyon szép eredményt, az utóbbinál az értelem segíti a tehetségteleneket. 5. Általánosan, sőt mondhatni talán egyedül ismert módja a rekonstruáló feladatoknak az az eset, midőn vetületekben, három kiterjedésében adom meg a téralakzat formáját, külön megjelölve a szempont helyét, a fő- és horizontsík helyzetét. Mennyivel más ez az eset, mint az előbbiek! Az előbbiek alapja a tényleges megfigyelés, ennek a tudás. Az előbbiek inkább művészi problémák, ez inkább tudományos. Ott a művészi intuíció, a térbeli formákról az agyba beható sugarak akciójára előállott reakció idézi fel a képzeti képet, amit a maga egészében és eredeti formájában próbálunk meg újra felépíteni, rekonstruálni. Itt nem a forma van a szemem előtt, tulajdonképpen nem is formát kell rekonstruálnom ezt ott látom magam előtt vetületben! —, hanem egy bizonyos, kiterjedésekben megadott téralakzatnak kell plasztikus formát adni egy bizonyos előre megadott helyzetben és nézőpontból. Rekonstruáló agymunkánk — a megadott vetületi rajz által — tetemesen meg van könnyítve. Előzetes feltételei azonban a sikeres rekonstruálásnak 1. hogy teljesen megértsük a vetületben megadott rajzot; 2. hogy teljesen el tudjuk képzelni a modellt a térben a megkívánt feltételeknek megfelelően ; 3. hogy teljesen tisztában legyünk a látszattan törvényeivel. Művészi része csak ott kezdődik az egész feladatnak, midőn a tulajdonképpeni rekonstruált rajz már vázlatban, fővonalaiban megvan, midőn csak a kidolgozás, az elő- és háttér megrajzolása következik. Míg azonban erre sor kerül, nehéz munkánk van. Az első vázlat elkészítése után bírálat tárgyává kell tennem eddigi munkámat, vájjon lehetséges-e, helyes-e így a megoldás? Megfelel-e a vázlat a vetületi rajzban adott kiterjedéseknek? Megfelel-e a rajzon az agyban már előzetesen — a vetületi rajz szemlélése közben — kialakult képzeti képnek? Vájjon szemmel tartottam-e a perspektivikus törvényeket? — szóval tulajdonképpen erős gondolkodást igénylő értelmi munkát kell végeznem, szigorú kritikát. gyakorolnom saját magam munkája felett. A feladatnak ez a kettőssége, az értelemnek és a fantáziának egy feladatban való összekapcsolása tette a rekonstruálásnak ezt a módját mind a tanítvány, mind a tanár előtt kedveltté, s jelölte ki helyét — nélkülözhetetlenül — a középiskolai tanulmányok rajzi tantervében. * Az eddig tárgyalt vizuális megoldások után most már térjünk át a többi érzékszerveink, mint a tapintás, hallás, ízlés, szaglás, valamint tisztán csak a fantázia szerepére a képzeti kép alkotása terén.
