Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 2. szám - Oppel Imre: A rekonstruálás lényege és módszere
32 Op pel Imre : A rekonstruálás lényege és- módszere. ■— előbb leíit -— egyszeri tényleges lerajzolása után mégegyszer, de most már modell nélkül: emlékezetből lerajzoljuk. Az első lerajzolást megelőzendő általános megszemlélés, a pontról-pontra menő megfigyelés, az egyes kiterjedések, részek arányainak, a jellemző fedéseknek megfigyelése és a tényleges lerajzolás útján való megismétlése, különösen, ha a rajzolás közbeni megfigyelés nem csupán érzésből, ösztönösen, gondolkodás nélkül, hanem tudatosan történik, annyira mégrögzíti agyunkban a modell formáit, oly erős és tartós képzeti képet kapunk, hogy még hetek s hónapok múltán is képesek leszünk pontosan rekonstruálni a lerajzolt formát. Nagyban elősegíti a képzeti kép tudatossá tételét az a módszer, midőn a megfigyelés, a rajzolás és ellenőrző korrigálás közben világosan megszövegezett kérdőmondat alakjában adjuk fel a megfigyelésre vonatkozó kérdéseket és ugyancsak megszövegezett mondat alakjában követeljük meg rá a választ is. Ezek a megadott válaszok lesznek ■— mint a konkrét megfigyelések konkrét eredményei •— azok a kapcsok és szegek, amik a képzeti képet az agy képsíkvásznára odaerősítik, avagy agyunk érzékeny lemezére a forma rajzát bekarcolják, bevésik. 3. Ritkábban fordul elő, mert már nagyobb szellemi megerőltetést, erősebb látóidcgkoncentrációt, nagyobb intelligenciát követel, ha a modellt — lerajzolás előtt — pár perces megfigyelésre bemutatom, közszemlére kiteszem. Nem szólok egy szót sem. Nem figyelmeztetek senkit sem a lerajzolandó forma arányaira, részleteire : tisztán a művészi meglátóképességre, a fénysugarak visszaverődése által okozott automatikus ingerhatásra appellálok. Merev nézés közben szemeimmel mintegy felszippantom a forma szilüettjét. Ismételten behunyom, majd kinyitom megint szemeimet, egyrészt, hogy bér hunyt szemmel figyelhessem meg a már keletkezett ingerhatást, esetleg már a képzeti kép keletkezését, másrészt, hogy utat engedjek ismét az ingert okozó fénysugaraknak a szemek kapuin való be- tódulására. A látóidegszálakat alaposan meg kell ilyenkor feszíteni. Olyasvalami történik a merev szemlélés közben, mint mikor a napba, vagy a szoba mélyéből a világos ablak felé nézek. A nap, illetőleg az ablak világos foltja annyira irritálja a látóidegeket, hogy lecsukott szememben t— akarva, akaratlanul is — a világos részek sötét, a sötét, árnyékban lévő részek pedig világos foltok alakjában jelennek meg és — a fényhatás erejéhez viszonyítva — sokáig meg is maradnak szemeink előtt. Nagyon érdekes, hogy ezzel az egyszeri, két-háromperces, de intenzív megfigyeléssel —- különösen kezdő fokon — sokkal helyesebb igazibb képét kapjuk a formának, mintha tényleg odatenném tanítványaink elé a modellt és minden megbeszélés nélkül, egy óra hosszait nyugodtan rajzolnák. — Nem csodál -— Ha a megfigyelés erős, intenzív és tudatos, ha az összes idegszálak egy tárgyra vannak koncentrálva és erősen igénybe vannak véve, erőteljesebb reakciót kapok az agyban, mintha rajzolás közben az eszem máshol kóborol, megfigyelésem pedig felületes. 4. Majdnem ugyanez az eset, csak kissé könnyítve, s az eredmény jobban biztosítva, ha a rajzolás előtti párperces közszemlére- tételt, a megszokott szóbeli magyarázatokkal is kísérem, élőszóval vezetem az önkéntes megfigyelést, a fontosabb, jellemzőbb, lényege-
