Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Egyházi és iskolai hírek
360 Egyházi és iskolai hírek EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK Jelige : Segíts magadon, és az Isten is megsegít. Országos Tanári Önsegélyző Egyesület. Megnehezedett az idők járása felettünk ! Érezzük mindannyian, különösen anyagi vonatkozásban. Árra egyelőre nem számíthatunk, hogy pénzügyi kormányzatunk úgy segítse meg tanári rendünket, ahogyan azt kívánjuk, és amennyire azt nemzetnevelő hivatásunknál fogva megérdemeljük. Az önsegélyezés terére kell tehát lépnünk, és a magunk erejéből kel* előteremtenünk azokat az anyagi eszközöket, amelyekkel tanári sorsunkat, a ránk és kedveseinkre szakadó nehéz helyzetekben, meg bírjuk könnyíteni. 30 éve áll már ebben a szolgálatban a Tanárok Özvegyeit és Árváit Segítő Országos Egyesület, azokat támogatva, akik a családfő elhúnytávaJ a legjobban rászorulnak a támogatásra : a tanári özvegyeket és árvákat. Egy-két adatot hadd soroljak fel ennek az emberbaráti egyesületünknek a múltjából. Az egyesület 1912-ben alakult meg. Ugyanabban az évben halt meg az első tagtársunk. Ma is élő özvegy eddig 112Ö békebeli korona, 270,000 inflációs korona és 287 pengő segélyt kapott. Ennek ellenében boldogult férje mindössze 25 koronát fizelelL tagsági díjul. Háromévi tagság után meghaltak nyolcán, özvegyeik és árváik a mai napig egyenként 1120 békebeli koronát, 270,000 inflációs koronát és 347 pengőt kaptak 75 korona tagsági díj ellenében. A hadikölcsönbe és egyéb, világháború előtti értékpapírba fektetett alaptőkénk majdnem teljesen elértéktelenedett, úgyhogy az 1929-ben újjáéledt egyesület mindössze 5000 pengővel kezdte meg a működését. Azóta az egyesület vagyona tagsági díjakból, segélyekből és adományokból felnövekedett ugyan 40,000 pengőre, ezt értékállóan gyiimölcsözteti is a vezetőség, ez mégis oly csekély tőke, hogy kamataiból és tagsági díjakból mindössze 20 pengős karácsonyi segélyt lehet az igényjogosult özvegyeknek és árváknak juttatni. Az egyesület anyagi helyzete és így a segélyezés fokozásának lehetősége észrevehetően nem javul. Üj tagok nem jelentkeznek, a régiek lassanként elhalnak, úgyhogy 1942 január 1-től kezdve már csak 100, tagdíjfizetésre kötelezett, tagja marad az egyesületnek. Ezekkel az egyesületet legfeljebb úgy lehetne még fenntartani, hogy az eddig is már csak alamizsnaszámba menő karácsonyi segélyt 12 pengőre, és aztán évről-évre még kevesebbre kellene leszállítani. Ezért határozta el az egyesület november 8-i választmányi ülése, hogy az egyesületet új célkitűzéssel és új segélyezési alapokon újjászervezi. Az egyesület egyik célja marad továbbra is az özvegyek és árvák támogatása arra a lesújtó esetre, amikor a családfő meghal, és eltemettetésének tetemes költségei szakadnak máról-holnapra a szegény tanári családra. Ebben a sokszor válságos helyzetben akar az egyesület a kartársi családnak segítségére sietni, és egy nagyobbösszegű, rögtöni temetkezési segéllyel kívánja az eltemettetés anyagi gondjait enyhíteni. Egy másik célja lenne az újjáalakított egyesületnek az élő kartársak támogatása. Amikor pl. fiaikat, vagy leányaikat az egyetemre kell beíratni, vagy amikor a szegény kartárs férjhez akarja adni a leányát, vagy amikor a fiatal kartárs nősülni akar, és a családalapítás első szükségleteit a maga jövedelméből még nem tudja fedezni, akkor ott áll mögötte az egyesület a maga anyagi erejével, és támogatást nyújt. A nyugdíj nélkül, vagy végkielégítéssel elbocsátott, keresetképtelen egyesületi tagok rendszeres támogatása, a tanári árváknak árvaházi neveltetésé szintén a megvalósítandó célkitűzése közé tartozik.
