Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 12. szám - Egyházi és iskolai hírek

Mindezeknek az elérésére, a magunk erejéből, új anyagi alapokra kell felépíteni az egyesületet. Legfontosabb az új megindulásban főleg az ifjabb tanárnemzedék ráeszmélése annak a tudatára, hogy a sajátmaga és a családja jövendőjét teszi elviselhetőbbé, ha minél hamarább lép be az egyesület tagjai­nak a sorába. Elgondolásunk szerint, ha csak egy 600 tagból álló egyesülettel tudunk is elindulni, már akkor is a tag elhalálozása esetére legkevesebb 400 pengő temetkezési segéllyel tudjuk a hátramaradottakat támogatni, ha mindenegyes tag egy-egy haláleset alkalmával 1—1 pengő járulékot fizet az egyesület pénztárába. A maradandó 200 pengőből és az egyesületnek egyéb jövedelmé­ből rövidesen olyan tartaléktőkét lehetne összegyűjteni, amely lehetővé tenné mindazokat a segélyezési módokat, amelyeket az egyesületi célok között felsoroltunk. A meginduláshoz szükséges sok nyomtatványnak és az ügyvitelnek a költségeihez minden belépő tagnak egyszersmindenkorra 5 pengővel kellene hozzájárulni. Ez lenne a beiratási díj. A kötelező járulékfizetés 25 évig tart. Aki ezt megtette, továbbra is teljes jogú tagja marad az egyesületnek, de több járulékot már nem fizet. 1942 december 31-ig minden 50 éven aluli kartárs külön felvételi díj fizetése nélkül léphet az egyesületbe. Azontúl csak az, aki a 30. életévét még nem töltötte be. Aki 1942 december 31-e után, 30 évesnél idősebb korá­ban, akar az egyesületbe belépni, annyiszor 10 pengő felvételi díjat fizet, ahány évvel túlhaladt a 30. esztendőn.” Természetesen, amint szaporodik a tagok száma, úgy növekedik a temet­kezési segély is. így könnyen megvalósulhat az a lehetőség, hogyha 1000 tagja lesz az egyesületnek, 800 pengő temetkezési segély is juthat a kedvezménye­zetteknek. Egy bizonyos határlétszámnál pedig lesz gondja az egyesület, vezetőségének arra, hogy a járulékokat leszállítsa. Tájékoztatásul még a következőket: Magyarországon az általános halálo­zási arányszám 14 ezrelék. Ez az egy 600 tagú egyesület esetében évente 8—10 halálesetet jelenthet. Tehát évente 8—10 pengőt kellene befizetni minden rendes tagnak, vagyis 25 tagsági év alatt 200—250 pengőt. Gondol­kozzunk a lehetőségeken 1 A Tanárok özvegyeit és Árváit Segítő Országos Egyesület választmá­nyának a megbízásából arra kérem a kartársakat (férfi- és nőkartársakat egy­aránt), fontolják meg azokat az előnyöket, amelyeket az egyesület nyújtani szándékozik ; fontolják meg, hogy egy esetleg idő előtt bekövetkezhető halál­eset milyen kétségbeejtő helyzetbe sodorhatja a családját, és mennyi gondot enyhít az az anyagi segítség, amelyet az egyesület már a haláleset napján tud nyújtani 1 Az egy-egy tanártestületbe tartozó kartársakat arra kérem, bízzanak meg a saját kebelükből egy lelkes, önzetlenül is dolgozni szerető, cserkészszellemű kartársat, aki egyelőre —- minden kötelezettség nélkül — írásba foglalja azoknak a kartársaknak a nevét, akik hajlandók lesznek a jövő év folyamán megalakítandó egyesületbe belépni. Ezt a névjegyzéket kérem 1941 december 8-ig az alábbi címemre. A választmány elgondolása szerint az egyesület rendes tagja lehet minden gimnáziumi, líceumi, tanítóképzőintézeti, kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági középiskolai és tanügyi közigazgatási, okleveles tanár és tanárnő, minden ilyen tanár felesége és minden ilyen tanárnő férje. Ezeket a gondolatokat szeretettel ajánlom minden kartársam figyelmébe. Nyíregyháza. Zsolnai Vilmos, gimnáziumi igazgató, a Tanárok Özvegyeit ós Árváit Segítő Országos Egyesület alelnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents