Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben
322 Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben tartalmakkal telített szellem formális szempontból is különbözik az ugyanolyan formális adottságúnak látszó, de különb tartalmakkal eltelt lelkiségtől, s ahol a tartalom bármilyen szempontból is kifogásolható, ott a szellem formájában is van valami rejtett szerkezeti hiba. Az okfejtés egyszerűsége és gyorsasága kedvéért azonban elnagyolható ez a mélyenfekvő kérdés, mert nagyban és egészben az az igazság, hogy a forma minősége nem jelenti gyakorlatilag észrevehető mértékben szükségszerűen a tartalom minőségét is. Előfordulnak sajátságos nem-egyezések is a kettő színvonala között: vannak mesterien felépített szellemiségek, de tartalmuk sekélyes, s ezért káosz és csőd között hányódnak, s vannak szimpla és együgyű képletek, tartalmuk révén azonban harmóniát mutatnak egész életük helyességével, a jónak erejükhöz mérten való követésével. Egy finoman erezett Macchiavelli-típus végső összege mégis csak rom, amiből nem marad meg semmi, jobbágya viszont, aki békével élte le életét temploma árnyékában, minden csiszoltság és perspektíva nélkül is olyan tartalmak birtokában lehet, melyek embermilliókat formálnak s tartanak meg időtlen időkig. Kimondhatjuk végső igazságul, hogy a tartalom és a forma teljes egyezése abszolút mérték, a szellem teteje, hiszen ha a szellem a legmagasabb szintézis, akkor a forma és a tartalom egysége is szükséges a csúcsig való eljutásához, azonban mindez idea, amelynek példái a gyakorlatban csak megközelítőleg találhatók. Az emberiség nagy tömegei éppen azért, mert fejletlen szellemiségek, nem jutnak el eme tökéletességig, így indokolt, ha a forma mellett a tartalomra is külön pillantást vetünk. Eredet szerint a szellem formája inkább endogén, azaz belül keletkezett, a tartalom viszont exogén, amely javarészt külső hatások rezultátuma. A forma öröklődött, vagy öröklött hajlamok és lehetőségek szerint fejlődött, a tartalom viszont szerzett, emberek, külső körülmények csepegtették belénk. Egyik a másikat sajátos módon befolyásolja, mert a forma szabja meg, hogy az ember mit enged magába a világból, a jó vagy a rossz számára van-e nyitva, a szép vagy a rút iránt fogékony-e, mint ahogy vannak méhek, amelyek keserű füvekből szívják ki a legédesebb mézet, s vannak növények, melyek a legáldottabb talajban is mérget teremnek. De a tartalmak is befolyásolják a formát, mert a rút dolgok szemlélete s az azokkal való telítődés, keserű élményeknek s gondolatoknak magunkban való ápolgatása bontani kezdi a szellem arányait, követ- kezetlenné és destruktívvá teszi állandó magatartását, igaz, hogy csak a formailag gyenge szellemekét. Az értékes tartalom viszont erősíti a forma jellegzetességét; a legkonstruktívabb szellem is konstruktívabbá nő könyvek és virágok között, mint börtönök és vesztőhelyek között. All azonban az is, hogy az ilyen tartalmon alapuló szellemi kvalitás igen törékeny formális szempontból, mert ugyanilyen könnyen szállást ad más körülmények között más tartalmaknak is. S való az is, hogy sokszor a forma eredeti hajlamaival ellentét-
