Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben
Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben 323 ben álló tartalmak kényszerítik a formát újabb fejlődésre, amelyből feszülő ellentét támad mindig a forma győzelmi igényeivel: Assisi Ferencnél alantas tartalmak közelsége hivja harcra lelke ősformáit, hogy száműzzön magából mindent, ami vele ellentétben áll, s Luthernek tényeket kellett tapasztalnia, melyekkel szelleme telítődvén, a forma egy szép napon elébe állott, rejtett erőiből élő erők lettek, s a vele össze nem egyeztethető tartalmaknak önmagából s környező világából való mosogatásával szüntelen hatványozódott. Csak részben igaz tehát, hogy a külső világból belénk szűrődő tartalmak a maguk számára alakítják át a befogadó formát, mert ugyanilyen igaz az is, hogy ez az alakulás negatív irányba fordul, s a forma a hozzá merészkedő tartalmak érintésére a velük szemben való ellenállásra vérteződik fel. Innen van az a gyakran tapasztalt jelenség, hogy valakit a bűn és visszásság szemlélete, az alacsonyság lehetőségének önmagában átélt tapasztalata emel fel; sok kiváló ember * életrajzában olvassuk, hogy éppen a sekélyes környezet, abban ön- 3 magának több-kevesebb részessége tette kiválóvá. Es végül azt sem | szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szellem tartalmának bár •3 nagyrésze, de nem egész állománya ered a külső világból, sokat a I szellem önmaga termel, gondoljunk csak Kant és követőinek hatalI mas eredményeire az öntudat transcendens elemeinek kutatása terén. E magas elméletekig nem kívánunk ezúttal eljutni, mert célunk a tiszta filozofálásnál sokkal átfogóbb ; az érdekel bennünket, amivel a gyakorlati pedagógusnak, mint ténnyel számolnia kell. Ez pedig az, hogy vannak tartalmak, amelyek belül keletkeztek : tervek, eszmék | és álmodozások spontán előtörve, mint a Peer Gynt látomásai jövendő | császárságáról, s ezen nem ront és nem javít a külső világ semilyen 1 tapasztalása. Ezeket közvetlen közelről határozza meg a szellem a formája, amely mégis csak végső fokon dönt. A forma tehát a prius, amely velünk született, sokszor azonban az egész életen át folyton bontakozik, a tartalom pedig ennek a függvénye, de olyan függvénye, amely visszahat erre a kibontakozásra. Mindebből nyilvánvaló, hogy a szellem értékelésénél a fősúlynak mindig a formán kell lennie. Ez a megrögzöttebb, a nehezebben alakítható, s ha ennek a képletébe beleláttunk, magától értetődők a részletek, valamint az a tartalom is, amit magába foglalhat. S ha eddig a forma egységét, szerkezetének hibátlanságát, majd pedig a tartalom minőségét vettük külön-külön értékelési alapul, de rá kellett mutatnunk arra is, hogy a kettő viszonyán a szellem sorsdöntő kérdései fordulnak meg, akkor nyilván hidat kell vernünk a kettő között, s a forma és tartalom magasabb szintézisében kell látnunk az értékelés további mértékét. Hány ember van szép tartalmakkal telítve, megkap bennünket sok üde mondata, de később észrevesszük, hogy ezek nem adnak ki kerek egészet, valahol ür van, s a mondatok széthullt mozaikdarabok! Nincs a formának kellő szervező ereje, a benne lévő tartalmak szétgurulnak, mint avas fonálra fűzött súlyos 2*
