Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek akarása bennünk, és mi is megtesszük ugyanezt iskolánkban. Nem az utánzás ösztöne ez, hanem a becsületes munka követelménye, tanítványaink igazság- keresésének teljesítése. Budapest. Dr. Horváth Károly. Iír. Mankó Béla : Ősi magyar háziállataink. Alföldi Magvető. Üj sorozat. II. 3. Kiadja a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara, Debrecen. 8U. 160 1. 1940. Ára 5 P. Dr. Hankó Béla eddig a debreceni egyetemnek, most mikor Erdély visszakerült, a kolozsvári egyetemnek tudós tanára. Tárgyválasztásai mindig tágabb körűek, mint ahogy azt a hivatalos tudomány után várnánk. A magyar nép lelkét, régi életrendjét, foglalkozását is megvilágítja tudós értekezései kapcsán. Jelen munkájának tudományos részei a Debreceni Szemlében és a debreceni Tisza István Tudományos Társaság Tisia nevű kiadványában jelentek meg. Aki a tiszta tudományos eredményekre (csonttani stb. táblázatokra) és irodalomra kíváncsi, az ott keresse azt. Ez a könyv iskoláknak, nagyközönségnek, gazdáknak pompás. Ezért kell megemlékezni róla az önképzőkörökben, szemináriumokban, még a leventefoglalkozásokon is, mert belevilágít a magyar nép múltjába, az alföldi városok életébe. Az ősi magyar háziállatok — a kutatások alapján — immár kétezer éve szolgálják a magyarságot és megérdemlik, hogy a gazdatársadalom szeretettel forduljon feléjük. A régi híres nagy kollégiumok mind gazdálkodtak is valaha. Az egyes kollégiumok nagynevű jótevői, alapítói gazdálkodók voltak jórészben. A tőzsér- ség adta egykor a magyar gazdasági élet alapját.» A tősgyökeres magyar nép javarésze ma is gazdálkodó protestáns elem, így mindenképpen meg kell ragadnunk a múlt emlékeit, mert a múlton épül fel a jövő. Necsak Horatius, Vergilius, Homeros költeményei alapján nézzünk vissza a múltba, a falusi élet néha nehéz, de igazi emberi világába, hanem magyar példák alapján is, amire a debreceni cívisek, az erdélyi gazdák, de BeLhlcn Gábor és a Rákócziak példái is eléggé ösztönöznek. Budapest. Dr. Horváth Károly. Gondoskodjunk özvegyeinkről és árváinkról ! Szemlénkben szóvátettiik már egy ízben, hogy a Tanárok Özvegyeit és Árváit Segítő Országos Egyesület 1942-ben válságos helyzetbe jut, és nem lesz képes áldásos segítő munkájának a folytatására, még abban a csökkentett mértékben sem, amelyet 1929-ben megindult újjáéledése nyomán a mai napig végzett. Áz özvegyek és árvák megsegítését célzó összeg javarészét azok a tagsági díjak tették, amelyeket az egyesület alapító és rendes tagjai évről-évre befizettek. Az alapszabályok értelmében már nem köteles tagsági díjat fizetni az a tag, aki 30 éven át hiánytalanul befizette az évi tagsági díjat. Az 1942. év elejével több mint 150 tag mentesül a tagsági díj fizetésének a kötelezettsége alól. A megmaradó 140 tag tagsági díja még akkor sem lenne elegendő a jelenleg segélyt élvező 200 tanári özvegy és árva karácsonyi segélyének (személyenként 25 P!) a biztosítására, ha az önkéntes adományokat és egyéb jövedelmet sikerülne is kétszersére emelni. Ilyen körülmények között, mint jelenlegi felelős vezetője ennek az egyesületnek, kénytelen leszek azzal a javaslattal az egyesület választmánya ele lépni, tegye megfontolás tárgyává az egyesület jövőjét és vagy javasolja a közgyűlésnek az egyesület feloszlatását, vagy találjon egy újabb célkitűzést az egyesület számára, amely továbbra is meg tudja védeni a jelenlegi özvegyek és árvák érdekeit, de az egyesületi tagok részére is biztosít olyan előnyt, amely kívánatossá teszi az egész tanárság szemében az egyesületbe való belépést. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK
