Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Somorjai László: A jó tornász rossz tanuló?!
308 Somorjai László : A jó tornász rossz tanuló ?! tehát valószínűleg helytelenül fogják fel és helytelenül érzékelik a testnevelés szerepét. (Gimnázium.) Ált. oszt. : 1—2 Létszám : 283. Testnevelési köz. arány, jegye 1-48 Ált. oszt. : 3-as Létszám : 288. Testnevelési köz. arány, jegye 2-22 Ált. oszt. : 4-es Létszám : 98. Testnevelési köz. arány, jegye 2-41 Éhben az intézetben is látszik, hogy a tanulók értelmesebbje jól és tisztán látja a testnevelés szerepét. A jó tanulók itt is jó tornászok, az 1-48-as átlagos testnevelési jeggyel. De látszik az értelem dolga az elégséges és rossz tanulóknál is, mert azok értelmén felül áll a testnevelés szerepének helyes értelmezése. Itt is aránytalanul jobb jegyet szereztek testnevelésből, mint az általános osztályzatuk. Mindezekből a tünetekből a következő tanulság vonható le. Ennek a három intézetnek keresztmetszetéhez nagyjából általában hasonlít minden hasonló típusú magyar középiskola. Így lehet ez (és így is van) tehát a jövendő magyar értelmiség általános nevelésében. Míg' az egyik része ennek a keresztmetszetnek erény és szerencse, addig a másik része orvoslandó tünet. Erény és szerencse az, hogy a jó tanulók is tudnak jó tornászok lenni, vagyis testileg és lelkileg az értelmiség nemes jelzőjét élvezhetik. Eleget akartak és tudtak tenni a teljes egyéni felkészültségnek: kiművelték úgy testüket, mint lelkűket. A hibát, a bajt a másik rész jelenti. Igaz, hogy a kemény ököl jó szövetségestárs; de még jobb a kemény ököl, melyet kiművelt agy irányít. Míg az első csoport a testnevelés díszére, addig a másik hátrányára szolgál. A testnevelés középiskolában nem öncélú eszköz. Ennek az elvnek alapján az első csoportban a testnevelés szerepének megértői mutatkoznak be, a másikban a tévelygők. Az első csoport bebizonyítója annak, hogy a testnevelés az értelemre is nevelően hat, illetve, hogy a testnevelés eredményességéhez az értelemnek is köze van; a másik csoport, ha nem is cáfolja meg ezt, de valamilyen hibáról tesz bizonyságot. Az első csoport mutatja a jókedvű munka harmóniáját, a másik azt a jókedvű munkát csak az egyik oldalon vállalja. Mi lehet a baj szülőoka. Azt gondolom, hogy semmi egyéb, mint a testnevelés öncélúságának megvalósítani akarása. Ez az öncélúság a sok örömet és dicsőséget szerző, kétes szerepe mellett is, oly sok időt rabol el tanulóinktól, hogy ez csak a tanulmány, vagyis az értelem fejlesztésének rovására történhet. Az bizonyos, hogy ez a szépséghiba a testnevelés középiskolai nevelő értékéből látszólag sokat levon, és azért az általános fonákságon éppen a testnevelés emelkedettségének és jó hírnevének érdekében sürgősen és gyökeresen javítani kell. Debrecen. Somorjai László.
