Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Somorjai László: A jó tornász rossz tanuló?!
304 Somorjai László : A jó tornász rossz tanuló ?! adottságok esetén, ugyanazzal az erőfeszítéssel jár, mely erőfeszítés határát az életkor (kb.) egyenlően szabja meg. A kisdiák igen primitív mozdulatának a másikéval történő összehasonlítása, látszólagos különbözetek kiegyenlítésére törekvése, aránylagosan ugyanolyan erőfeszítést igényel, mint a kivételes adottságú és kivételes lény csúcsdöngctésének kísérlete. A legkisebb, még birtokunkban nem lévő (mozgás) eredménynek megszerzéséhez (versengéshez) aránylagosan ugyanolyan akarati erők jelenléte szükséges, mint egy fejlettebb fokon, a magasabb (mozgás) eredmény eléréséhez. A kisdiák feltételei úgy aránylanak az egyszerű mozgás feltételeihez, mint a képzett tornász sajátságai, mozgásbeli feltételei a céljaihoz. Tehát, mikor a kisdiák elvégzi az ismeretlent, testi és lelki erényei aránylagosan gazdagodnak általa, úgy, mint a képzett egyéné, a magasabb e 'ényeket feltételező mozgásai által. Mikor a kisdiákra, annak rendszeresen megalapozott tudására építünk, mindannyiszor az ügyességére és akaratára is szükségünk van. Ezért a tananyag rendszeres és fokozatos elvégzése, rendszeresen és fokozatosan felépült testi és lelki szerkezetet fog igényelni. Ez a fokozatosan épülő (az egyént jelentő) testi és lelki szerkezet ezzel a mind több és több erőt, ügyességet, akarati impulzust kívánó mozdulatokkal rendszeresen és fokozatosan gazdagabbá lesz. így, mikorra a meglehetős sokágú, testi és lelki kultúrát jelentő középiskolai testnevelési anyagot elvégzi, megtanulja a tanuló, és mellette még a többi tárgyakból is megállta a helyét, nyugodtan rámondhatjuk, hogy az ilyen tanuló jó tanuló és jó tornász. Az ilyen jó tornászból kellene sok. Az ilyen jó tornász is fel van vértezve a csúcseredményekre törő egyének minden erényével, mely az embert emberebbé, nemesebbé, a nemzet szempontjából értékesebbé teszi. Mert míg testi kultúráját növelni iparkodott, míg a testnevelés anyagának elvégzésére becsülettel törekedett, ezáltal ökle megkeményedett, ügyessége, bátorsága megsokszorozódott, akarati ereje meghatványozódott, és ezek mellett még az erős testbe gazdag lelket, művelt lelket is telepített. Három intézetben végeztem számításokat, hogy ennek, az ilyenfajta jó tornász nevelésének elvét miként szolgálják. Egyik ilyen intézet egy polgári iskola. Ennek a polgárinak 85 jeles- és jórendű tanulója volt. Ebből a 85 tanulóból 80 tanulónak volt jelese vagy jója (1—2) testnevelésből. Ezek a jó tornászok! Tehát a jó tanulóknak 94%-a volt jó tornász. Másik intézet egy tanítóképző, itt jeles- és jórendü tanuló 101 volt. Ezek közül a testnevelés egyensúlyi szerepét 89 tanuló értette meg. 89 szerzett az anyag tudása által jeles és jó osztályzatot; tehát 88%. Harmadik intézet egy gimnázium. Ebben jeles- és jórendű tanuló 283 volt. E közül a 283 tanuló közül, az ép lélek ép testben elv alapján, 232 tanuló nevelődött. így a jó tanulók 81 %-a. Ezek tehát elvégezték úgy a szellemi tárgyukat, mint megtették kötelességüket a gyakorlatiakból is becsülettel. Természetesen a különbözetben vannak a felmentettek is, kik azonban elsikkadnak a harmonikus nevelés szem-
