Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Somorjai László: A jó tornász rossz tanuló?!
Somorjai László : A jó tornász rossz tanuló ?! 303 tanárt a túlterhelés okainak kívül keresésére, késztesse. Bár elismerjük ennek jogosultságát, azonban az a véleményünk, hogy az okokat elsősorban és felerészben önmagunkban kell keresnünk. Sőt a kérdés megoldásának — nézetünk szerint — innen kell elindulnia s nem a tanítástervvel való meddő csatározásból. Önmagunknak ilyen felülvizsgálatára bizonyára csak az a tanár képes, aki lelkét egészen a munkáján tartja, s a felelősség tudata uralkodik benne a magyar jövőért. (Nagykőrös.) Dr. Juhász Béla. A jó tornász rossz tanuló?! Meg kell különböztetnünk kétféle jó tornászt. I. Az egyik jó tornász az, aki az általános nevelési folyamat alatt, tehát tanuló éveiben a testnevelést a lelki élet folyamatának tekinti. Az ilyen jó tornász öntudatlanul vagy öntudatosan érzi azt, hogy a testnevelésben is a lélek az erő, a test csak eszköz ; és a lélek kiműveléséhez annak művelése is szükséges. Az ilyen jó tornász nem több, vagy nem akar több lenni, mint aki az eléje szabott feladatokat, az anyagot jó lélekkel, vidám kedvvel és egészséges felfogással elvégzi. Az ilyen jó tornász az életkorának megfelelő mozdulatsorozatot a tőle telhető erővel elvégzi, és abban örömét leli. Ez a mozdulatsorozat nem egyéb, mint testnevelési tanára által eléje tárt, megmutatott „elvégzendő anyag“. Az ilyen tanuló azért viselheti a jó tornász jelzőt, mer ha elvégzi az életkorának és az osztályának kijelölt testnevelési anyagot (mint egyéb tárgyakból a megfelelő százalékot), akkor ezáltal lelki művelődése folyamatában egyensúlyi helyzetet teremtett. Az egyensúlyi helyzet megteremtésével elérte (a test és lélek) harmonikus fejlődésének azt a fokát, melyet egyedüli és jogos kívánságunknak tekinthetünk az általános embernevelésben. Az ilyen jó tanuló és jó tornász teremtése, kialakítása kívánatos. Kívánatos, mert éptestű és éplelkű emberpéldány lesz általa. Míg az ilyenfajta jó tornász (aki nem rekordot hajszol) elnyerte ezt a címet, lássuk, merít-e olyan erényeket általa, mintha a jó tornászt és rossz tanulót nvertük volna. A tanulók egyetemessége és általános, normális testi és lelki adottsága legyen kiinduló tételünk. Mikor egy kisdiák az ősi mozgásokat örömmel végzi, ugrál, mászik stb. készül vele a magasabb, a kultúrát igénylő mozdulatokra. De már ebben, az ősi mozgások kivitelében is. előállónak a különbségek : a több tudás, az egyenlőtlenség, melynek kiegyenlítésére, melynek megszerzésére az egészséges szellemű kisdiák törekedni fog. Ha másként nem, hát az általunk támasztott versengés által. Már pedig minden versengés legyen a legalsóbb fokon, vagy a mozgások csúcsa körül, egyenlő
