Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Dr. Juhász Béla: Túlterhelés a líceumban
Dr. Juhász Bála: Túlterhelés a líceumban 300 ban segíteni. Bizonyos azonban, hogy az orvoslás e módjainak emlegetése az aggodalmat jogosulttá teszi : az első megoldási móddal a tanulmányi színvonal válhatik kétségessé, az utóbbival pedig újabb túlterhelés veszedelme kél életre. Az eddig eltelt két és fél évből is megállapítható, hogy a növendékek túlzott terhelését elsősorban a nagymértékű elfoglaltság s nem annyira egy-egy tantárgy túlzott követelményei okozzák. A 14—16 éves növendékek heti 36—41 órát szenvednek el. S bonyolulttá teszi a túlterhelés kérdését az a körülmény, hogy a líceumnak eddig nem volt alkalma növendék-válogatásra, a növendékek minősége a tanulói pálya követelményeinek nézőpontjából sok-sok esetben kifogásolható; a líceumba hozott ismeretkészlet, „előképzettség“ gyakran gyarló, fogyatkozással teljes, nem elegendő. A kérdésben határozott, kialakult vélemény akkor hangozhatik el, ha a líceum — ez az új iskolafaj — a maga szervezetében teljesen ' kiépül, s a tanári testület tagjai eleven, kipróbált, igazolt, többször megfontolt tapasztalati anyaghoz jutnak. Idetartozik annak hang- súlyozása is, hogy a líceum gyakorlati iskola, már pedig a gyakorlati képzés természetszerűen megkívánja a növendékek cselekvő részvételét, ez a feltétel pedig könnyen maga után vonja a túlterhelést. Csak ezután derülhet ki, hogy azok a tantárgyak, amikben eddig túlterhelés nem jelentkezett, a felsőbb osztályokban túlterhelést okoznak. Még a tankönyvek is — amelyek ezután jelennek meg — szerepet játszhatnak tárgyunk szempontjából. Még jó néhány évre van tehát szükség, hogy a tanulmányi előmenetel adataiból, a növendékek külső és benső magatartásából, az ifjúsági körök munkásságának mértékéből, a tanulmányi anyag feldolgozásának minőségéből, a tanár dolgozási módjából (alaposságfelszínesség), a támasztott követelményeiből, a szándékolt és a valóban kapott eredmény arányából a növendékek túlterhelését biztos ítélettel, a segítés módjára alapot adó határozottsággal meg lehessen állapítani. A tanári testület éberen figyeli a maga munkájának e szempontjait, éppen a munka jóságának : a növendékek testi és szellemi fejlődésének érdekében. * Eddig a jelentésnek készített összefoglalás, amelyhez még valamit hozzá kell fűznünk. Észleleteink alapján, a túlterhelésről közölt dolgozatok tartalmának hatására megemlítjük még, hogy a túlterhelés kérdésének manapság gyakori boncolgatása közben a tanárok nevelői munkájára, oktató eljárására utalás szokott a legvékonyabb kifogás, leghalkabb hang lenni. Rendszerint csak egy-egy odavetett kifejezéssel szokták érinteni a problémáknak ezt a részletét, pedig tapasztalatunk az, hogy a tanár, az iskolai munka középpontja, legalább olyan mértékben felelős a növendékek túlterhelésében, mint a többi összes tényezők együttvéve. Állításunk igazolására itt most csak néhány szempontot veszünk sorra.
