Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 11. szám - Dr. Juhász Béla: Túlterhelés a líceumban
Dr. Juhász Béla: Túlterhelés a líceumban .301 A legközönségesebb jelenség, hogy a tanár aránytalanul sokat követel növendékeitől mind tárgyi szempontból (ismeretek mennyisége), mind alaki nézőpontból (kifogástalan előadásmóddal, hibátlan folyamatossággal követeli a „lecke“ felmondását), e közben nincs tekintettel sem más tantárgyra (tanításterv-ismeret hiánya, az egyöntetűség háttérbe szorítása), sem a növendékek fejlettségi fokára, szellemi teherbíróképességére (testtani, lélektani tudás hiánya), már pedig ez a tanításterv alkalmazásának egyik legfőbb biztosítéka.2 Á szellemi túlterhelésen értelmi és erkölcsi túlterhelést egyaránt értünk, az elme és az érzelemvilág kímélését jelenti ez elsősorban. Gyakori oka a növendék-megterhelésnek a tanár hibás tanítási módszere : nem szemléltet világosan, alaposan, az oktatási anyagot nem érteti meg kellően, csak felületesen érzékeltet, eszméltet (az ilyet azután nehéz megtanulni), nem győződik meg tanítás közben vagy feleltctéskor (akkor ugyan már többnyire késő a túlterhelés szempontjából), hogy a növendékek felfogták-e az újat; a megtartásról nem gondoskodik eléggé táblaírás segítségével, vagy még az órán történő összefoglalás által; nem mozdítja elő az ismeretek állandósítását a tanultak sokoldalú felhasználásával, alkalmazásával, ez is megterheli a növendéket, mert olyan ismeretet kell neki használnia, amelynek felhasználására nem kapott elegendő útbaigazítást pl. számtani feladat megoldására); nem ad útmutatást a tanulásra, a bevésés legjobb módjára még a .nagyobb növendéknek sem, a tankönyvekben a lényeges és kevésbbé lényeges anyag-részek megfelelő szétválasztására a kisebb növendék számára (a tanuló otthoni megterhelése). Egészen jószándékú, de mégis megterheli a növendéket a tanárnak az az eljárása, amely a növendéktől bármelyik órán — előzetes gyakori ismétlés, összefoglalás nélkül — az addig végzett anyagban való teljes és az apró részletekben is megbízható tájékozottságot, tudást követel. Sokszor előfordul, hogy valakinek az elképzelését természetesnek találjuk, de a magunk sovány közléseivel semmiképpen sem gondoskodtunk a képzelőerő megindításáról. Az is a tanártól függ : melyik növendékét milyen mértékben engedi résztvenni, szerepelni az ifjúsági körök működésében ; pontosabban mondva : a tanár növendék-megismerésétől. Mindig akad olyan növendékünk, aki a társak tapsaitól, a tanár néhány elismerő szavától erején felüli önmunkásság kifejtésére buzdul, érez indítást; ezt meg kell látnunk s okos fékezéssel résen kell lennünk. A tanártól eredő túlterhelési okok között különösen gyakori az iskolai év végén sebtében végzett, 1—1 órára nagyterjedelmű anyagrészeket követelő ismétlés, főként, ha évközben elmulasztotta az összefüggő ismeretegységeket összefoglalni. Alapos oka szokott lenni a magyar ifjak túlterhelésének az is, hogy a tanár, kivált ha kezdő, maga sem látja világosan : a feldo gozandó ismereti anyagban mi a lényeg, a legfontosabb ; a tanított 2 V. ö. Imre Sándor, Neveléstan, 281. lapon.
