Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 10. szám - Megjegyzések
Megjegyzések 283 közösségi nevelésünk tehát nemzetnevelés, és ezt hangsúlyozza a Tanterv is a nemzeti tárgyak középpontba állításával. Űj közösségi nevelő tárgyat is kapott a gimnázium a gazdasági és társadalmi ismeretekben. Mindezek a nevelési eszközök : ifjúsági egyesületek, cserkészet, a tantárgyak közösségi nevelőereje a nevelő kezében igen értékesek, de kétségtelen, hogy esetlegesek és nem gyökeresen átgondolt, szerves egységbe foglaltak. Mint közösségi nevelés, nemzetnevelés pedig már csak azért is hiányosak, mert nem terjednek ki az egész közösségre, az egész nemzetre, tehát nem egyetemes hatásúak. Ma már azonban van egy nagy körültekintéssel, igen jól megszervezett intézményünk, amely kiemeli a közösségi nevelésre különösen fontos momentumokat, és azokat a nemzet egész ifjúságára kiterjedő egységbe foglalja. Tudjuk, ez a leventeintézmény. Katonai szükségből született, és célja kezdetben is, most is : jó katonaanyag nevelése. A most folyó világháború azonban beigazolta, hogy milyen sok kell ahhoz, hogy valaki jó katona legyen. Nemcsak erős test és fegyelmezett lélek, hanem sokoldalú tudás, a lélek legmélyén gyökerező, megingathatatlan nemzeti öntudat, világos ítélőképesség és sok apró ügyesség. így a leventeintézmény szükségszerűen és mind gyökeresebben nemzetnevelés lett, és ezt legújabb intézkedése a próbarendszer során ki is fejezi, midőn azt mondja : ,,a próbarendszer megköveteli, hogy a levente a nemzeti alapműveltség legfontosabb elemeit és az öntudatos állampolgári élethez szükséges legfontosabb gyakorlati ismereteket megbízhatóan elsajátítsa. Ilyen módon a leventepróbarendszer nemcsak a katonás szellemű nevelés, hanem a nemzetnevelés hatásos gyakorlati eszközévé válik“. Igen nagy hiba lenne, ha a magyar nevelői kar, közelebbről éppen a magyar gimnáziumi tanári kar nem ismerné fel a leventeintézmény nagy nemzetnevelő jelentőségét, és nem foglalkoznék kellő figyelemmel a leventeoktatással. Azt jelentené ez, hogy a magyar ifjúság majdan vezetésre hivatott részének közösségi nevelését jórészben másoknak engedtük át. Nem foglalkozom részletesen azzal, hogy milyen nagy különbség van a régi és a mostani leventeintézmény között. Csak három dolgot említek meg röviden. 1. A régi leventeintézmény a magyar ifjúságnak egy kisebb csoportjára terjedt ki, a mai kivétel nélkül minden 12—23 éves magyar ifjúra. 2. A régi nem igen ment túl egy bizonyos igen minimális alaki kiképzésen, míg a maiban az alaki kiképzés lényegesen kisebb helyet foglal el (igen helyesen) az általános magatartás, testnevelés-sport, egészségápolás, csatárkiképzés, lőkiképzés, honpolgári és nemzeti alapműveltség, közhasznú ismeretek és ügyességek mellett. Nemcsak ismernie kell a leventének pontosan felsorolt és megkövetelt tételek szerint a magyar múltat, hanem ennek tanulságait leszűrve, látnia kell a magyarság létét fenyegető veszedelmeket, a magyar erényeket és hibákat, a magyar nemzeti célokat. Tudnia kell közigazgatási ismereteket, de pró- báznia kell ruha- és cipőtisztításból, gombvarrásból, közlekedési szabályok ismeretéből, térkép-, naptár- és menetrendkezelésből, illemszabályokból. Tudnia kell nyugtát és ellennyugtát kiállítani, ismernie kell a hossz-, terület-, térfogat-, idő- és súlymértékeket, a levegő, nap és víz áldásos hatását a szervezetre ; próbaanyag az emberi test ismerete, sebek bekötözése, elsősegélynyújtások, a betegségek megelőzésének módjai, egészségügyi intézmények, mint társadalombiztosítás, kórház, zöldkeresztes egészségvédelem, mentők, vöröskereszt. Lakóhelyétől (utca, házszám) kiindulva mind nagyobb sugarú körön ténylegesen ismernie kell környezetét, az országot, végül tudnia kell, hogy hol vannak a világon magyarok és milyen körülmények között. Láthatjuk ebből a kis szemelvényből is, hogy a mai leventeintézmény valóban a nemzetnevelés igényeivel lép fel. 3. Ä harmadik, és talán leglényegesebb különbség a régi és a mai leventeintézmény között, hogy a tervezet szerint most kapcsolódik be nagyobb arányban a leventcoktatói munkába a magyar nevelői kar, a tanárok és tanítók. Ez természetszerűen következik a meg- növékedett anyagból és a leventeintézményben bekövetkezett azon változásból, amely a ,,nevelés“-t teszi a „kiképzés“ helyébe. A magyar nevelői kar van hivatva a katonás alapossággal megszervezett leventeintézményt
