Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 10. szám - Dr. Bakos József: A gimnáziumi nevelés munkája nagy magyar értékeink védelmében és szolgálatában
Dr. Bakos József: Gimnáziumi nevelés magyar értékeink szolgálatában 269 ismertetése is nagy feladata lenne az önképzőköröknek. Hiszen „olyan magyarokat kell nevelnünk, akik ismerik sorsproblémáinkat, és látják‘‘és mérlegelni tudják azok lehető megoldásait. Ez adja meg a nemzet egységét“ (Kiss .József : Magyar sorskérdések, 1940). A debreceni református gimnázium önképzőköri munkáját szinte mintának venném az újszempontú önképzőköri munkához. Milyen érdekes munka lenne, ha egy éven át a magyar ember megismerésével foglalkozna az önképzőkörök munkaközössége. — Fajunk egy-egy jellemző vonásának kiemelésével kell ezt a munkát megkezdeni. Pl. Az adott szó szentsége. A becsületes és jó hírnév. A józanság és hűség. Az egyenes jellem, nyiltszívüség. Könnyen- hívőség. Hajlam a barátkozásra. Vendégszeretet és bőkezűség. Jog és igazság iránti érzék. Perpatvarkodó, pártoskodó természet. Szabadság- és faj szeretet. Vitézség és nemesi büszkeség. Szalmaláng- természet stb., stb. Ezeket a jellemző vonásokat megfelelő történelmi és irodalmi keretben kellene bemutatni. Igen nagy nevelő hatása lenne ennek a munkának! 7. Az iskola nyelvvédő, nyelvművelő munkája is fontos szerepet játszik az új magyar nevelés munkamezején. Sokan még ma sem értik az iskolai nyelvvédő munka célkitűzéseit. Nem arról van csupán szó, hogy kicsinyes magyarkodással csak azért is magyarítsunk, és csak azért is fene magyarkodással irtsuk az idegen szavakat; egészen más ennek a munkának az igazi célkitűzése! A cél, hogy ezzel az iskolai munkával is magyarul helyesen és szépen beszélő és író embereket neveljünk tanítványainkból. Magyar múltunk legdrágább örökségét, drága magyar nyelvünket való ápolás jelenti legmélyebb magyarságunk; védelmét és ápolását is. Rá kell ebben a munkában döbbenteni tanítványainkat arra, hogy nyelvünk romlásával romlik és pusztul a magyar gondolkozás szelleme is Szép magyar nyelvünk ma még bitang jószág módjára szürkül, romlik és pusztul. Olyan közösséget kell tehát nevelnünk a jövő magyar középosztálya számára, amelyik majd az iskolán kívül, az életben is vállalja nyelvünk védelmét a további szürkülés és romlás ellen. — A mai középosztály szomorú nyelvi mulasztásait talán jóváteszi ez a nemzedék. Ezért van nagy nevelő hatása a mai iskola nyelvművelő munkájának is. Olyan embereket kell tehát nevelnünk, „akik nem hangzó szólamokra büszkék, akik mélyen érzik anyanyelvűkkel való kapcsolatukat, ennek minden árnyalatát és finomságát, a múltját és a jelenét is“ (Kosztolányi Dezső). Szomorú romlást mutat a mai középosztály nyelve és beszéde. Rettenetesen megromlott a magyar kiejtés. Fájdalmas példát szolgáltatott pl. a Nemzetközi Vásárról küldött rádióüzenetek felolvasóinak kiejtése. Sok igazság van Györffv István kiáltó szavaiban : „Kimondhatni: művelt középosztályunkban a magyaros beszéd a legnagyobb ritkaság. Mintha a műveltség ára az lenne, hogy elveszítjük az élőbeszéd magyar zamatát. S akik alulról kerülnek a középosztályba, sietnek eltanulni ezt a színtelen, semleges, sőt hibás beszédet, mert azt hiszik, ez a finom, ez az elő-
