Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Belföldi lapszemle
Belföldi Lapszemle. 257 BELFÖLDI LAPSZEMLE ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANÁREGYESÜLETI KÖZLÖNY. Március (7. sz.) Kiss Árpád : Tanári múlt, jelen és jövő című cikke áttekinti a tanári sors alakulását az ókor, reformáció-ellenreformáció, szerzetesiskolák, XVIII. század, és végül az utolsó századforduló körül a mai állapotig, mikor társadalmi tényező is a tanár. — Haltenberger Mihály folytatja gyakorlati tanácsait a földrajztanítás könnyítésére. Most a mnemotechnika, azonos földrajzi környezet, játékos és figurális módszer alkalmazásáról szól. — Happ József ,,A dolgozatírás az új tantervben“ címen kiemeli az eredménymegállapító dolgozatot mint többletet. Ezzel szemben könnyítés a dolgozatok számának lényeges leszállítása. A magyar nyelv tanárainak könnyítésére felveti azt a gondolatot, hogy a nem szorosan magyar tárgyú dolgozatok javítását az illető tárgy szaktanára végezné úgy, mint az érettségi dolgozatoknál; a magyar tanár stílus szempontjából vizsgálná őket át. Az osztályzat azután mindkét tárgyban számítana. A dolgozatíratásnál helyesli, hogy egy napon csak egv dolgozat legyen, azonban az óra pontos megkötését nem, mivel a tanegységhez kell alkalmazkodni. Április (8. sz.) Kornis Gyula cikke vezet a középiskolai tanári javadal' mazás kérdéséről. Aggasztó jelenség szerinte is, hogy a legkiválóbb tanárjelöltek oklevelük megszerzése után jövedelmezőbb, gyakorlati pályára mennek. Ennek nagy kárát a szakkörök érzik : a középiskola, tudósképzés és tanári utánpótlás szempontjából egyaránt katasztrófa ez. Okai: 1. Anyagiak, mint azt már Domanovszky Sándor, az Evangélikus Tanáregyesület tb. elnöke rektori beszédjében is kifejtette. A középiskolák számával együtt nem szaporodott a rendes tanári állások száma, 7—8 éves „előszolgálat“ kellett; most is az állami tanárok egyharmad része nem rendes tanár. Ezen segíteni kell. De ha rendes tanár lesz is, óriási hátrányban marad más, egyenlő képesítésű tisztviselőkkel szemben. 2. A társadalmi tekintély hiánya. Ezt előidézi az, hogy most az alacsonyabb népréteg megy tanári pályára, mert ennek emelkedést jelent társadalmi szempontból. Statisztikát is ad a cikkíró : 1931—32 óta rohamosan csökken a tanárjelöltek száma, 8 év előtt több nő tanárjelölt tanult az egyetemen (1058), mint most férfi és nő együttvéve (1007). 3. A tanári hivatástudat erős csökkenése az ifjúságban. Nincs idealizmus, legtöbb tanár csak filiszter, mesterember, ki nem érzi pályája felsőbb hivatását. Ezen a tudományos képzés és gyakorlati tanárképzés viszonyának helyes alakítása segít. Legyen a tanár egész tudományos egyéniség, de tudása gyakorlati alkalmazására felvértezett szellem is. Nem intézményeinkben, hanem inkább jelöltjeinkben látja a hibát. .,Az okok kútfeje a középiskolai tanárság javadalmazásának a tanári állás méltóságával és jelentős társadalmi funkciójával össze nem egyeztethető rendkívüli csekélysége.“ Ezen kell minél előbb segíteni. — Koczogh Ákos a magyar irodalom szerepét vizsgálja az új tantervben. Osztály szerint vizsgálva, arra a megállapodásra jut, hogy a régi és új tantervben nem annyira tartalmi, mint inkább formai változások vannak. És pedig : az irodalom köre kitágult, befogadta a teljes magyar életet, az esztétika mellé a szociológia is belépett ; elvetette a stilisztika, poétika, retorika merev elhatárolását, s e természetes fejlődés menetében ismerteti a műfajok elméletét. Mindig a konkrétből indul ki, párhuzamosan halad a gyermek lelki fejlődésével. Legújabb irodalomtörténet, esztétika, folklore az alapja, s áthatja az új népi gondolat szelleme. Május (9. sz.) Hodinka Antal „Az élőnyelvi szókincs tanításáról“ című cikkében felveti, mely szavak érdemlik meg a minél jobb megtaníttatást. U. i. máskép beszél minden társadalmi osztály, így egy közös alapot kell kiválasztani, a szaknyelvek szavait pedig az illető iskolák nyelvtanítására bízni. Olvastatni kell' mindenfélét, nem túlságosan alaposan, de mindig az általános érdekű szókincs kiemelésével. Felsőfokon a szellemi, irodalmi, költé-
