Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Hettesheimer Ernő: Az iskolai kirándulások a jellemképzés szolgálatában
Hettesheimer Ernő : Az iskolai kirándulások a jellemképzés szolgálatában. 251 tünk a Bálványra. A vékony felhőfüggönyt a lenyugvó nap bíbor- színűre, a Karancsot és Salgót pedig ibolyaszínűre festette. Fejünk felett sas keringett, és a Bán völgyét hömpölygő homály kezdte elnyelni. Egyszer ősszel betekintettünk a Jávorkút melletti őserdő homályába. Délután volt. Az avar vörös színekben lángolt és a bükkfák törzsei ezüst színt öltöttek magukra. A jávorkúti tisztáson aranysárga színekben pompáztak a nyírfák, bronzszínűek voltak a bükk lombjai és a hátteret a fenyves sötétzöld függönye képezte. Máskor a Galyatetőn fölénk kék ég borult és lábunk alatt fekete felhők gomolyogtak, melyekben megszakítás nélkül cikkáztak a villámok, szívremegtető morajlástól kísérve. Kacagó napsugarak özönében tekintettünk le az Örvénykőről a Sajó völgyébe, ahonnan vakítóan csillogtak felénk a fehérre meszelt apró házak. A szilicei jégbarlangban a mohától zöldrefestett pára kísérteties ködében bukdácsoltunk át a hatalmas sziklákon, melyek oly nagy méretűek voltak, hogy csak a mesebeli óriások rakhatták őket oda az utunkba. Az esti harangszó ott ért bennünket a Traunsee partján Traunkirchen- ben. A víz szélén ültünk. Néztük, mint száll fel a köd a tó vizéből és teríti rá fokozatosan esti köpenyét a Traunstein vállára. Egy alpesi mezőben elmerültünk az égő alpesi rózsák és sárga virágokkal beszórt mező puha pázsitjába és felettünk kék szalagként zuhant le a vízesés. A Lajos-menháztól a fenyők ágain át világítottak fel hozzánk Kassának lámpafénytől csillogó-villogó ablakai. Alig voltunk már kétszáz lépésre a Schafberg csúcsától, mikor felhőbe kerültünk, sűrű pelyhekben hullott a hó. Egymásba fogództunk, hogy a meredek, síkos szikláról le ne sodorjon a szél ereje. Aztán szétszakadtak a hófelhők és ragyogó napsugárban gyönyörködtünk öt tó vizének csillogásában. Erős szél szétvitte a felhőket. A Csikorgó alatti Karai-úton siettünk szállásunk felé, mikor a gömöri hegyek felett hirtelen megjelent csillogó jégruhájában a Magas-Tátra hármas csúcsa. Egyszer éjfél után indult vissza a csapat a badeni hegyekből. Csendesen lépegettünk a fenyvesben. A Schwechat-patak belecsengett a holdvilágos némaságba, amint nekiütődött, sellőket alkotva, a szikláknak. Beethoven is erre járt valamikor rajongó lélekkel. Egy gyermek dúdolni kezdte a Mondschein-szonáta bevezető akkordjait. Egy júniusi reggelen a Szent-Lélek feletti erdőkoszorúzta tisztás piros szőnyegként terült el előttünk. Pirosra festette a szamóca, a fűszálakon csillogott a reggeli napsugár, a madarak reggeli énekébe belevegyült a gyermekkacaj. Egy helyen hatalmas bükkfák lombja borult a szakadék felé, lent víz csörgedezett, és egy hatalmas agancsú szarvasbika hattagú női kísérettel méltóságteljesen szürcsölte a vizet. Felértünk az Ostoros csúcsára. Már messziről rózsaillat vegyült az üde reggeli levegőbe. Minden helyet tenyérnyi nagyságú vadrózsa borított. Egyszer kaszálás előtt értünk fel a Nagymezőre. A kisebb fenyőcsoportok közt a szivárvány minden színében tarkáltak a mezei virágok. Az Uona-völgyet a Veresvár fenyvese és ezüstszínű rezgő- nyárfasor szegélyezte, s ameddig a szem ellátott, hullámoztak a
