Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 9. szám - Hettesheimer Ernő: Az iskolai kirándulások a jellemképzés szolgálatában

252 Heltesheimer Ernő : Az iskola: kirándulások a jellemké.pzés szolgálatában.

margaréták. A Tarkőről a Törökúton haladtunk a Várhegy felé. Fekete felhők hömpölyögtek felénk. A gerincűiről jól kivehettük, hogy a völgyekben jobbról is meg balról is megkondultak a vészharangok. Bokrok alá rejtőzve szívdobogva vártuk a vihar megérkezését. A szél hirtelen irányt változtatott és baj nélkül kerültünk ki a felhő- gomolyagból. Napsugarak fényfoltjai kezdtek remegni az avarban.

Ezek a szép természeti képek úgy gazdagítják a gyermek lelkét, mint egy szép költemény, műalkotás, zenemű megismertetése. Fokozzák az életörömet, nemesebbé teszik a gyermek lelkivilágát, helyes irányba terelik fantáziáját, erősítik az eszmeiség utáni vágyódását

De a lélek világa titokzatosan szövevényes.’ Nem lehet úgy megpendíteni egyik húrját, hogy a többin ne támadjon utánrezgés. Ha a vándorlás alkalmas a szép megszeretésére, vele együtt jár a vallásos érzés elmélyülése is. ,,Ha lenézek a szikláról, és elémtárul a természet szépsége — írja egyik gyermek —, jobban megértem Isten minden- hatóságát, mint hogyha könyvből tanulom azt.“ Erdő mélyén, csörgedező forrásnál önkénytelenül tódul a gyermek ajkára a „Mint a szép híves patakra... “ kezdetű zsoltár. A vízmosásokban eltűnő földréte- geződés, a szakadékok keletkezése, a félelmes sziklák, az erdő titokzatos világa, a gyermek szeme előtt elterülő növények felfoghatatlan sokasága, a sziklacsúcsról eléje táruló kép nagysága, az erdőben a recsegő fák közt átélt vihar ereje megrázza lelkét, és élő valósággá válik számára egy nálunk hatalmasabb Lény uralma az ember és a természet világa lelett, aki felé félve és mégis bizakodva emeli fel szívét.

De az említetteken kívül együtt jár a vándorlással a nemzeti érzés megerősítése is. „Boldog voltam, hogy megtudhattam a vándor- úton, milyen gazdag természeti szépségekben és csodákban a magyar föld“ — írja egyik gyermek a beszámolójában. A magyar föld meg- szeretése a vándorlásnak egy harmadik természetes következménye. Milyen elérzékenyült lélekkel állt meg a csapat az előtt a rozoga kis rozsnyói ház előtt, ahonnan a cseh uralom alatt a felvidéki magyarság megszervezésének mozgalma megindult. Mint elevenedett meg számukra a magyar múlt vérzivataros százada, a kraszna- horkai vár lőrései előtt! Egy egész reggeli elmélkedés tárgya lett egy nagy magyar sírfelirata : non videri, séd esse. Hogy megdobogtatta a fiatal szíveket, mikor a szilicei fensík egyik kaszálóján egy öreg nénike így szólt hozzájuk : „Kisasszonykák, énekeljék el nekem a Himnuszt, már húsz éve nem hallottam!“ Minden könyvnél szemléletesebben tárták fel a gyermek előtt a magyarságukat védő hősök életét az egri vár kazamatái. A diósgyőri várromok nagy királyaink dicső korát idézték emlékezetükbe. A dédesi várromok szemléletessé tették előttük a lovagvárak fekvését és rendeltetését, mikor mész- szire végigtekinthettek róluk a Bán völgyébe. Egy reggel négv órakor keltünk. Még harmatosak voltak a margaréták, mikor csokorba szedtük őket, hogy egésznapos menetelés után, délután