Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Vitéz Szabó Lajos: Kultúránk válsága és a történelemoktatás
Vitéz Szubo Lajos : Kultúránk válsága és történelemoktatás. 245 drága kincsünk, a közös európai eszmények nekünk is eszményeink. Ez az a közös alap, amelyen Európa népei, ha majd egyszer béke lesz, összefoghatnak. Ha mi teljes erőnkkel az európai kultúra és hagyományok mellé akarunk állni, ebben a küzdelemben legjobb fegyverünk az európai történet olyan alapos tanítása, hogy ezzel megértetni, megkedvelteim és megbecsülteim tudjuk mindazokat az alkotásokat, amelyeket az egyiptomi és görög néptől kezdve a mai napig az európai kultúra létrehozott. 8. A hármas eszmény eggyékovácsolása. A magyarnak tehát, mint minden más európai nemzetnek, hármas történelmi arculata van : nemzeti, keresztyén és európai. Nemzeti kultúránk és szellemünk legfőbb kincsünk, de nem kevésbbé kell ragaszkodnunk keresztyén hitünkhöz és az európai kultúrörökséghez éppen ma, amikor e két utóbbit veszély fenyegeti. Ha évszázadokon át tudtunk küzdeni nemzeti függetlenségünkért, amikor az veszélyben volt, épúgy kell most latbavetni minden erőnket a másik kettő érdekében. Hiszen évszázados eszményeket és lelkűnkbe szövődött kultúrjavakat jelentenek ezek nekünk, amelyek nélkül életünket elképzelni sem tudjuk. De különben is mindjobban kiviláglik, hogy a magyar nemzetnek, mint minden más igazi európai nemzetnek sorsa szorosan hozzá van kötve a keresztyén eszmények és európai kultúrjavak sorsához. Ezért szükséges a hármas eszménynek az eddiginél sokkal szorosabb összeforrasztása középiskolai történettanításunk folyamán. Jelenleg is együtt tanulják növendékeink középső fokon az egyetemes és magyar történetet, de az utóbbi nincs az előbbibe szervesen beillesztve. A magyar történelmi részek úgy lógnak egy- egy korszak végén, mintha amazokkal semmi kapcsolatuk nem volna. Minden nagy európai mozgalom hulláma eljutott hazánkig. Mindezek éppen azért érdekelnek bennünket, mert hazánk sorsának alakulására, intézményeinek fejlődésére kihatottak. Ezért az egyetemes történelem tanításánál hazánk történetére nagy súlyt kell fektetni. Minden európai eszményt és mozgalmat meg kell vizsgálnunk abból a szempontból, hogy milyen hatással volt a magyar nemzet sorsára. Úgy kell tekintenünk az egyetemes történet utolsó ezer évét, hogy abban mindazokat a gyökérszálakat felkutassuk, amelyekből sajátosan magyar alkotások vagy mozgalmak fakadtak. Az egyetemes történetet így mintegy magyar szemmel kell nézni. A magyar történet tanításánál (csak felső fokon !) ennek fordítottja történik. A magyar történetet mindig úgy kell tekintenünk, mint az európai történet részét. Ha előbb fontos volt az egyetemes történelem tárgyalása kapcsán a magyar történelmi részeket kidomborítani, minden európai történés és megmozdulás fényét hazánkra sugároztatni, úgy most nem kevésbbé fontos mégegyszer alaposan letárgyalni azokat az európai mozgalmakat és eseményeket, amelyek hazánkra is kihatottak. így pl. o. Szent István tárgyalása kapcsán a középkori egyház szellemét, a pápaság intézményét és a Cluny-i mozgalmat, Szent Lászlónál és Kálmánnál a VII. Gergely-
